Ródli

Elmerengett már valaki azon, hogy mi a különbség a gőzmozdony, az ökrös szekér és a szánkó között? Jómagam soha nem törtem ezen a fejem, viszont a napokban eszembe jutott egy régi kép, s úgy gondoltam, megéri továbbgondolni a történetet. De hogy ne csigázzam fölöslegesen az olvasó fantáziáját, már az elején tálalom a megfejtést: semmi, ugyanis az említettek mindegyike olyan, közlekedésre szolgáló eszköz, amiket egy történelmi szemvillanás alatt kitörölhettünk az emlékezetből. 

Az ökrös szekér – amely gyermekkoromban még imitt-amott feltűnt a falunk főutcáján is, mígnem a sokkal korszerűbb lovas kocsik végleg kiszorították – a továbbiakban is ott él majd a Petőfi-fanok allegóriatárában, a gőzösre pedig még az X generáció tagjai is emlékezhetnek, hacsak nem Bentley-vel hordták őket a szüleik a közeli kisváros középiskolájába, ami nem volt általános jelenség lakóhelyem, Selyp vonzáskörzetében. 

A szánkó eltűnését igazából semmi nem indokolhatja, legfeljebb a hóhiány, ami kiváltja nemcsak a hóhányók, hanem azok hiányérzetét is, akik az ezredfordulót követően lettek hazánkban szülők vagy éppen nagyszülők. Sokan tartozunk ehhez a halmazhoz, amelynek egyik fő ismérve az lett, hogy az ajándékozásra készülve tulajdonképpen már fel sem merül bennünk a fatalpas járgány lehetősége. Tapasztalhatjuk, még a klímaváltozás is az okostelefont preferálja, mi, vének pedig moroghatunk tovább, hogy nem jól van ez így.