Otthonépítés

2024.02.12. 09:31

A madarak biztonsága múlik az odúellenőrzésen

A kihelyezett odúk ellenőrzése, karbantartása gyakran mellőzött, el nem végzett munka, mely madárvédelmi kockázatot, akár konkrét veszélyt jelenthet a madarak és a fészekaljak számára.

Hornyák Réka

Sokan közülünk a saját kertünkben, iskolánk vagy munkahelyünk udvarán is igyekszünk tenni a madarak védelméért. Erre szolgál többek között a mesterséges odúk kihelyezése is. Ezeket a téli időszak végének közeledtével is érdemes ellenőriznünk, hogy a következő költési szezonban megfelelően be tudják tölteni a szerepüket és biztonságos otthont tudjanak nyújtani szeretett madarainknak - tette közzé összefoglalóját a honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoport.

Mint írják, a legtöbb kisebb testű madárfajnak általában évente két, ritkán három fészekalja is van és többnyire minden költéshez új fészket készítenek. Ennek okai lehetnek a fészkek fizikai rongálódása a kotlás és az etetés során, a ragadozók általi ismertség, az ürülékkel és toll tok korpával való szennyeződés, vagy az élősködők megtelepedése a fészekanyagban.

Az odúlakó énekesek esetében ezekhez járul még, hogy a behordott fészekanyag miatt a költőüreg fizikailag feltöltődhet. Utóbbira szemléletes példa a házi és a mezei veréb, mely madarak egy-egy fészke is teljes mértékben kitölti az odúk belső terét. Ezért a rendszeres odúellenőrzések egyik legfontosabb oka a régi fészkek eltávolítása. Az egyesület arra kéri az érintetteket, hogy ha tehetik, a tavaszi-nyári időszakban havonta legalább egyszer nézzenek be az odúkba, és ha láthatóan használt, szennyezett, ellapult fészket találunk, azt dobják ki.

Attól függetlenül, hogy nyáron sor került az ellenőrzésre, a költési szezon végén, szeptember tájékán még egyszer mindenképpen kell ellenőrizni és takarítani az odúkat, levágni a besűrűsödött ágakat. Az odúkat a madarak nem csak a költési, de a telelési szezonban is előszeretettel használják. A fagyos éjszakákon, különösen, ha több madár együtt húzza meg magát az odúkban, a zárt tér szélvédettebb, melegebb búvóhelyet jelent. A téli odúhasználat legbiztosabb jele az éjszakázó madarak felhalmozódó ürüléke, amit időnként érdemes kiönteni. Alkalmanként előfordul, hogy egy-egy legyengült vagy beteg madár az odúban pusztul el, ez lehetetlenné teheti a további éjszakázást a többiek számára. Ennek elkerülése végett télen is ajánlott a havi odúellenőrzés és takarítás.

Mint írják a szakértők, nagyobb, erdei odútelepeken lehetnek odúfoglaló emlősök, elsősorban pelék. Ezek az állatok főként a mesterséges odúkba költöznek. Három ilyen fajjal találkozhat az ember, az erdei, a nagy és mogyorós pelével. Ezek a ritkán látható kis emlősök védettek, ezért nem szabad őket háborgatni.

Ritkán az is előfordulhat, hogy megfelelő természetes faodvak hiányában denevérek költöznek a mesterséges odúkba. Ilyen esetben azt tanácsolja az egyesület, hogy érdemes őket áttelepíteni a közelben kihelyezett, kimondottan az ő számukra készült denevér odúba. Átköltöztetés esetén óvatosan, lehetőleg bőrkesztyűvel kell megfogni a „bőregereket”, majd a denevér odú alul lévő bebújó nyílásánál kell őket bemászatni. Végül a madárodúból kiszedett denevérürülékkel be kell kenni a denevérodú röpnyílásának a környékét, hogy az állatok könnyebben megtalálhassák új otthonukat.

Faodvakba a madarak és emlősök mellett sok rovarfaj, elsősorban méhek, darazsak, köztük a lódarazsak is beköltöznek. Kilakoltatásuk nehéz feladat, melyről az egyesület egy külön leírást készített.

A harkályok odúkészítő munkájukkal többnyire segítik az odúköltő énekesmadarak életét. Olykor-olykor azonban előfordul, hogy a harkályok szemet vetnek a mesterséges odúkra, és a röpnyílásnál elkezdik megbontani azt. A szakemberek szerint ez egyszerűen megelőzhető, fém üdítős dobozból kell „szoknyát” vágni, és azt a berepülőnyílás köré kell szögelni.

A rendszeres odúellenőrzések főcélja az elöregedett, hiányos, törött odúk cseréje, az elmozdult odúk megigazítása. A hibás odúk, költőládák nem egy-egy egyed, hanem akár teljes fészekaljak pusztulását is okozhatják. Az odúk elöregedését késleltethetjük, ha időtálló anyagokból és kellő gondossággal készítjük el. Azt ajánlják, hogy a könnyen szétázó farost lemez vagy bútorlap helyett fenyőt, akácot vagy OSB lapot érdemes használni, a kész odút pedig le kell festeni, a tetőre kátránypapír vagy bádogszigetelést kell tenni.

Az egyik leggyakoribb odúhiba a tetők felnyílása, leesése, melynek következtében a fészekaljak megázhatnak vagy a madarak a közvetlen napsugárzás miatt hőgutát kaphatnak, továbbá tető nélkül a ragadozók számára is elérhetővé válnak. A tetőproblémákat többnyire a szél okozza, de előfordul, hogy a fészekfosztogató nyest, nyuszt vagy mókus a tettes. Ennek elkerülése érdekében érdemes az odú tetejét dróttal rögzíteni.

A következő gyakori meghibásodás a faanyag elöregedése, megrepedése, melynek következtében az odú oldalfalai, fenéklemeze részben vagy egészben kitörhet. Különösen odúhiányos helyeken, például az alföldi pusztákon, a szalakótákat, a búbosbankákat vagy a füleskuvikokat elsősorban nem a táplálék, hanem a költőhelyek hiánya befolyásolja a fészekrakásnál. A madarak képesek a leglepusztultabb odúkba is beköltözni, ami folyamatos balesetveszélyt jelent számukra.

Ennek sajnálatos példája egy szalakóta volt, mely etetés közben belecsúszott a röpnyílás alatti repedésbe és elpusztult. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bőséges rovar tápláléknak hála a kirepülés előtt álló fiókákat a megmaradt szülő egymagában is képes volt etetni. A szakemberek átmeneti megoldásként a repedésbe faágat drótoztak. A legbiztosabb megoldás azonban az, ha a láthatóan elöregedett, pergő festésű, repedezett odúkat, költőládákat újra cseréljük.

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: PixaBay)

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában