Ilyen volt az egri főiskolások élete a '70-es években

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem honlapjának nyitó oldalán "érdekes" dátumot, az 1774-et láthatjuk, ami nem jelent mást, mint azt, hogy pontosan 250 éve kezdődött oktatás a Líceumban. Ugyancsak kerek dátummal bír, 200 év, az amikor kollégánk kapcsolatba került a gyönyörű barokk épületben folyó oktatással: 1974-ben nyert felvételt az – akkor már Ho Shi Minh nevét viselő – tanárképző főiskola orosz-testnevelés szakára. Ettől fogva munkatársunk szoros kapcsolatban volt a líceumi történésekkel négy évtizeden át. Ennek a négy évtizednek a szakaszairól szól háromrészes sorozatunk, az emlékezés apró részletekből áll össze gondolat jegyében.

Az egri tanárképző a rendszerváltást megelőző négy évtizedben vitathatatlanul Heves megye meghatározó felsőoktatási intézménye volt, azt követően pedig a következetes, magas színvonalú munkának köszönhetően egyetemi rangot vívott ki magának. Írásunk ennek az útnak egy szeletét, azt is szubjektív megközelítésben, kollégánk szemüvegén keresztül mutatja be. Az első részekben számos olyan dologgal találkozhatnak a fiatalabb olvasók, amellyel nekik már nem kell, kellett szembesülniük, hiszen a rendszerváltás gyökeresen átírta a felsőoktatás dolgait is.

Kezdhetjük mindjárt az úgynevezett előfelvételivel. Ebben a jogviszonyban azoknak a sikeresen felvételiző fiatal férfiaknak volt része, akik egészségügyileg alkalmasak voltak – szinte mindenki – a sorkatonai szolgálatra. Az egri előfelvételisek döntően akkoriban a kiskőrösi tüzérlaktanyában szolgálták le az ekkor már "csak" 11 hónapos időt. A kollégánkkal együtt katonáskodó egri főiskolások küzül talán Udvarhelyi Tibor vált a legismertebbé, kitűnő orgánumának is köszönhetően a Magyar Rádiónál kapott munkát és később az ugyancsak ismert Baraczka Eszterrel alkottak egy párt, utoljára brüsszeli tudósítóként lehetett róluk hallani. De jeles évfolyamtárs volt Herczeg Béla és Holló László is, akik itt a vármegyénkben hagytak nyomot sikeres kézilabda edzőként.

A hetvenes évek közepén a főiskolai nappali tagozatos létszáma már meghaladta az ezer főt. Szervezetileg három nagy csoportba, úgynevezett csúcsba szerveződtek a tanszékek és diákjaik.  A humán, a reál, valamint a "vegyes" – például testnevelés, mezőgazdasági, növénytan, állattan, földrajz, rajz – tanszékek. Ezeknek a csúcsoknak abban volt a jelentőségük, hogy mind a párt, mind a szakszervezet és a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) e szerint tömörült. Természetesen pártból, szakszervezetből és ifjúsági szervezetből is csak egy létezett nem csak Egerben, hanem szerte az országban. A csúcsok fölött pedig egy-egy központi főiskolai irányító szervezet állt.

Állami vonalon hivatalosan a főiskolai tanács állt az intézmény élén, ténylegesen a főigazgatói tanács. A pártnál a főiskolai pártbizottság, valójában a párt VB (végrehajtó bizottság). A szakszervezeti hierarchia is hasonló volt. A főiskolai tanulmányai megkezdésekor kollégánk egyáltalán nem gondolta, hogy később milyen szoros kapcsolatba is kerül majd ezekkel a szervezetekkel. Sőt, úgy volt, hogy messziről kerülnie kell. Erre az elkerülésre a városi stadion sportpályáján vele együtt edző, testnevelés szakos atlétatársai többször is figyelmeztették.

Ám a sors és a véletlenek másképpen hozták. Akkoriban még voltak az úgynevezett KISZ-es gólyatáborok. Ebbe azokat a leendő hallgatókat hívták, akik a középiskolában már jeleskedtek az ifjúsági mozgalomban. Munkatársunk nem kapott ilyen levelet. Véletlenül talán? Meglehet a posta elkeveredett, hiszen kollégánk a Dobóból kiváló Gép- és Műszeripari Szakközépiskola első KISZ-titkára volt három és fél éven át. A kerüld messziről a KISZ-t tanács megfogadását az is segítette, hogy már októberben hathetes nyelvi képzésre utazott az orosz-tesis csoport Leningrádba (ma Szentpétervár).

Apropó, nyelvi képzés. Akkoriban az orosz nyelvet nem csak a szakosoknak kellett tanulnia, hanem kis óraszámban ugyan, de minden hallgatónak. Az orosz tanszéken kívül pedig még egy idegennyelvi tanszék, az angol volt itt Egerben. Ez utóbbira csak igen magas pontszámmal lehetett bekerülni, főként azért, mert kis létszámra volt csak felvételi lehetőség. Az angol tanszék vezetője dr. Budai László volt, amiről konkrétan most a négy "B" ugrik be: dr. Bihari József irányította az orosz, Bakos professzor a magyar és Blaskó János – az ő fiai ismert színművészek lettek – a rajz tanszéket. Szakmai tudásuk alapján az utóbbi kettőnek és Budai tanár úrnak eltűrte a párt, hogy tanszékvezetőként sem voltak az MSZMP tagjai.

Ami pedig a "még is KISZ" fordulatot illeti: ez a leningrádi nyelvtanfolyamról visszatérve következett be. Történt, hogy a másfél hónap kiesés miatt a testnevelés minden tantárgyának gyakorlati jegyét december helyett január közepéig szerezhették meg. Ezek teljesítéséhez elsősorban a torna szergyakorlatainak bemutatása okozta a legtöbb gondot. Gyakorolták is rendesen a líceumi első emeleti. akkor még meglévő, tornateremben. Egy ilyen alkalommal ment oda kollégánkhoz Honfi László tanársegéd – később hosszú ideig tanszékvezető –, s szólt, hogy Rátkai István tanár úr a tanszéki irodában várja. Nem melesleg Rátkai tanította a tornát, nála kellett a hat tornaszer gyakorlatait bemutatni, s a párt csúcsszervezetének szervező titkára volt. A tanár úr felvázolta, hogy a kettes csúcs KISZ-titkára kimegy levelező tagozatra, megnézték a papírokat és látták munkatársunk KISZ-es múltját. "Holnap délig várom a választ, vállalja-e a kettes csúcs titkári megbízását!" Így szóltak a tanár úr szavai még a gyakorlati bemutatók ELŐTT. Másnap délben igen volt a felelet, dacára minden előzetes sporttársi figyelmeztetésnek.

És akkor a KISZ-ről. A mai egyetemisták már nehezen képzelhetik el, mennyire meghatározó volt az ifjúsági szervezet szerepe. Egyebek között a kollégiumi elhelyezés, a mindenféle ösztöndíjak megadása, de még külföldi utazások engedélyezése ügyében is keresztbe tudott tenni, ha akart a KISZ-szervezet, de legfőképpen annak titkára. Az egész szervezet élén álló titkár ugyanakkor már munkaviszonyban. a KISZ megyei apparátusába betagozódva irányította a felsőoktatás ifjúsági mozgalmának életét. Kollégánk nem a maga dicséretére mondja – a csúcstitkárságot követően ugyanis szervező titkár, majd a szervezet első embere lett a főiskolán –, hogy nem voltak ám ezek az egyetemi, főiskolai KISZ-titkárok hülye apparátusi gyerekek. Ez a rendszerváltás után elért sikereik, pozíciójuk bizonyítja leginkább.

Az egyik ismert volt KISZ-titkár Csintalan Sándor. Neki annyi köze van az egri Ho Shi Minh-hez, hogy volt a főiskolának, mint anyaintézménynek Csepelen egy kihelyezett tagozata, amelynek a hetvenes évek közepén Csintalan volt az ifjúsági vezetője. A jelenlegi gyöngyösi polgármester, Hiesz György pedig vármegyénk másik felsőoktatási intézményének, a gyöngyösinek a KISZ vezetője volt. Itt Egerben, sorrend szerint Sebestyén János (később megyei művelődési osztályvezető), Mongyi Ferenc, később dobós tanár, Kiss Sándor, aki lapunk kiadóvezetője is volt, dr. Vasas Joachim (ő a rendszerváltás után az egri közgyűlés munkáspárti tagjaként tevékenykedett), Mlinkó László, később az IBUSZ megyei vezetője, Lőrinczné dr. Thiel Katalin professzor, nemzetközileg elismert Hamvas Béla kutató, Sike Sándor, Kocsis Mariann, Somorai László (később a Szerencsejáték Zrt. sajtósa lett) és utolsóként Barkóczi László voltak az ifjúsági szervezet irányítói.

Kollégánknak ebbéli múltját illetően talán legfurább élménye egy általuk szervezett 1978-as gólyabál. Személyesen mutathatta meg a bálban zenélő együttesnek az öltözőjüket. Csak évekkel később tudatosult benne, hogy a zenekar a később nagy karriert befutó miskolci EDDA volt, élén Pataki Attilával. Hasonlóan ismert ember Nagybandó András, aki az egyik siroki EFOTT-táboros program esti vendégeként tartott előadást hajnali 4 óráig, s vált ismertté egyetemi körökben. Később Nagy Bandó eljött Felsőtárkányba is fellépni a Kocka utca 13 című műsorával, s magával hozta a családját, az akkor 11 éves Natáliával – a Csinibaba későbbi főszereplőjével – a kombi autó hátsó ülésén.