A abasári ásatás lesz a budapesti tudományos konferencia témája

Jelentős mérföldkövéhez érkezik április 16-án az Abasáron zajló, Aba Sámuel király egykori központját feltárni, és az egykori uralkodónk sírját megtalálni hivatott ásatás. A Magyarságkutató Intézetben (MKI) tudományos konferencián osztják meg egymással a régészet, az antropológia, az arheogenetika és más kapcsolódó tudományágak képviselői az abasári ásatás eddigi leleteinek vizsgálata során elért eredményeiket. Portálunkon már beszámoltunk arról, hogy az abasári Bolt-tetőn 2020 őszén kezdődött a régészeti feltárás az MKI szakemberei által, és napjainkban zajlik az eddig feltárt, mintegy 1800 négyzetméteres lelőhelyrész teljes körű tudományos feldolgozása. 

Minden bizonnyal nagy érdeklődés kíséri majd az archeogenetikai  vizsgálatok témakörét a konferencián, hiszen az abasári ásatás emberi maradványain végzett ezen vizsgálatok, az eredményektől függően, átírhatják a magyarság eredetének történetét. Ha ugyanis Aba Sámuel sírját megtalálják, az azért jelentős, mert az Abák Csaba ágán Attila hun király leszármazottai. Ha egy Aba-nemzetségbe tartozó férfinak meg tudják határozni a DNS-ét, és az megegyezik az Árpádokéval, akik szintén Attila leszármazottainak tartják magukat, akkor kiderülhet, hogy Attila lehet a közös ősünk. 

Az archeogenetika sokunk számára rejtelmes világába kalauzol Kovács Bence, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársának írása az MKI weboldalán. Mint írja, a letűnt kúltúrák hagyatékának vizsgálata korábban elsősorban a történettudomány, a régészet és az antropológia illetékességi körébe tartozott. Az elmúlt évtizedekben azonban az archeogenetika is jelentős új eredményekkel járult hozzá a múlt eseményeinek feltárásához, teszi hozzá.

– Az archeogenetika az elhalt maradványok DNS-ét vizsgálja, amely három eltérő öröklésmenettel rendelkező DNS típusból áll. Az Y-kromoszóma apai ágon, a mitokondriális DNS anyai ágon öröklődik, míg az örökítőanyag túlnyomó többségét alkotó autoszómás genomi DNS kevert öröklésmenetet mutat. Korábban módszertani okokból kizárólag a mitokondriális DNS-t vizsgálták, később ez kiegészült Y-kromoszóma vizsgálatokkal, míg a kutatások ma már elsősorban a genomi DNS vizsgálatára összpontosítanak. A mitokondriális és az Y-kromoszóma vizsgálatok fontos információkat szolgáltatnak az egyedi anyai, illetve az apai leszármazási vonalakról, valamint a populációk, népességek genetikai hátteréről – magyarázza Kovács Bence.

A mitokondriális DNS, ahogy a neve is mutatja, a mitokondriumban található. 

– A mitokondrium a sejt energiatermelő szerkezete. Rendkívül fontos tulajdonsága az, hogy a mitokondriumot és így az általa hordozott DNS-szakaszt kizárólag az édesanyánktól örököljük. A mitokondriális DNS többnyire változatlanul öröklődik, ritkán azonban apró változások, mutációk történnek benne. Minden egyes új mutációval egy új elágazódás keletkezik a leszármazási vonalakban. Sok száz generáció alatt a mutációk felhalmozódásával egymásból elágazó leszármazási fák, úgynevezett filogenetikai fák jönnek létre. Ezeken a fákon minden, egykor élt és ma élő egyén elhelyezhető. Az archeogenetikusok képesek rekonstruálni ezeket az elágazásokat, és a közös ágakba tartozó szekvenciákat haplocsoportnak nevezik. Mivel minden egyes új mutáció adott helyen élő adott személyben jött létre, ezért a legtöbb haplocsoport jellegzetes földrajzi elterjedést mutat – mutat rá Kovács Bence.

Míg a mitokondriális DNS a női vonalak vizsgáltatát teszi lehetővé, addig az Y-kromoszóma a férfi ágú őseink titkainak megismerésében játszik fontos szerepet, folytatja a szakember.

– Az Y-kromoszóma az úgynevezett nemi kromoszómák egyike. Nőknél ez a 23. pár kromoszóma XX, míg férfiak esetében XY. Az Y-kromoszóma minden esetben apáról fiúra öröklődik, ezáltal a férfi vonalak generációkon keresztüli nyomonkövetésére alkalmas. Hasonlóan a mitokondriumhoz, a kutatók az egyedi mutációs mintázatok vizsgálatával képesek az Y-kromoszómás leszármazási vonalak és haplocsoportok meghatározására. Ezek az információk azért fontosak, mert segítségükkel például nyomon követhetők az ősi vándorlási események: például egy Ázsiában keletkezett és ott elterjedt vonal megjelenése Európában egyértelműen ázsiai eredetű bevándorlásra utal. Ezzel rekonstruálhatók az egykori népességek vándorlási útvonalai, és megérthetjük, hogy az ősi népességek hogyan lakták be a földgolyót. Megérthetjük, hogy különböző civilizációk miként olvadhattak össze, vagy válhattak szét – összegzi Kovács Bence.

Az abasári ásatásról szóló, április 16-i tudományos konferencia számos szereplője mellett több Heves vármegyei felszólaló is lesz az eseményen. Grócz Zsolt, Abasár alpolgármestere Az Abasár királyi központ egykor és ma címmel beszél a résztvevőknek. Tóth Zoltán, az egri Dobó István Vármúzeum régésze Árpád-kori templom és temető Abasár határában címmel tart előadást. Zay Orsolya, az egri Dobó István Vármúzeum szakembere pedig a Kártyás szövés a középkori övviseletben címmel ad elő.