Hazánk és a magyarság egyik legnagyobb tragédiájára emlékeztek Gyöngyösön

Gyöngyösön hagyományosan a Hanisz téri országzászlónál került sor kedden a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a városi ünnepségre. Beszédében Kárpáti István alpolgármester rámutatott, 2010 óta június 4. valóban a nemzeti összetartozás napja. 

– E kifejezés pozitív kicsengésű, és fontos, hogy ez a nap is egyértelművé tegye, hogy mindannyian összetartozunk. De június 4. számunkra mégsem ünnep, hanem egy emléknap  – hazánk és a magyarság egyik legnagyobb tragédiájára emlékezünk. Azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy Trianon mekkora csapás volt az egész nemzet számára. Ezeket a számokat nem lehet elégszer elismételni, rögzítsük újra a tényeket: 1920. június 4-én Magyarország elveszítette területének kétharmadát, lakosságának felét, és többmillió magyar került a határon túlra. Azt gondolom, hogy ehhez fogható csapás az ezt megelőző időkben csak Mohácsnál és az azt követő időszakban érte hazánkat. De, hogy mit érezhettek az akkoriak? Gondoljunk bele, hogy mi, mai magyarok mit éreznénk, ha egyik napról a másikra Szeged vagy Veszprém, vagy a mi Kékestetőnk már nem Magyarország része lenne. Nyilván mi is átesnénk a gyász különböző fázisain, és minden lépésünk, gondolatunk mögött ott lenne az a vágy, hogy legyen minden úgy, mint ahogyan régen volt. Ma már persze tudjuk, hogy az a fajta Nagy-Magyarország, amely olyan sokak fejében élt, és részben él még most is, valójában már nagyon régen nem létezett. A magyar etnikum már évszázadokkal korábban kiszorult az ország számos területéről, és ezen a 20. század eleji, nem túl elegáns magyarosító politikánk sem tudott változtatni. A dualista gazdasági csoda korrekt értékeléséhez pedig az is hozzátartozik, hogy másfél millió emberünk távozott Amerikába. Mégis, mindennek ellenére, 1920 előtt még éltek a régi határok, mi tudtunk irányítani, és nekünk lett volna arra is lehetőségünk, hogy akár a saját hibáinkat is kijavítsuk. Tény, a régi keretek között erre már nem volt lehetőségünk – fogalmazott Kárpáti István.

Az alpolgármester kitért arra, hogy a magyar társadalom egy része továbbra sem tudta, nem tudja teljesen feldolgozni a trianoni traumát.

– Ez érthető a magyarságot sokszor érő súlyos, többszöri támadás miatt a délvidéki hideg napoktól a marosvásárhelyi pogromig. Másrészt azt is gondolom, hogy a magyar közvéleményben, a saját szubjektív történelemképünkben sem történt meg az igazi szembenézés a hibáinkkal, mulasztásainkkal. A 20. századot a többi Kárpát-medencei nemzettel együtt elveszítettük. Most meg kell próbálnunk, a történelmet nem feledve, a sérelmeinket hátrahagyva, közösen megnyerni a 21. századot. Meg kell próbálnunk, mert nincs más választásunk – emelte ki Kárpáti István.

A megemlékezést a Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium diákjainak Van hazám című műsora színesítette. Ezután a gyöngyösi önkormányzat, a városi intézmények, iskolák, a pártok és civil szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit az országzászlónál. Ezt követően a téren álló Szent Bertalan templomban szentmisére került sor.