Ágoston Péter: a kultúrán keresztül megbénítható a szabad gondolkodás

– Hogyan vált színésszé?

– A Tinódi általános iskolába jártam, majd a Szilágyi gimnáziumba, s közben elvarázsolt a színház világa. Szüleim, Ágostonné Kugler Zsuzsanna, Ágoston Ottó zenészek, pedagógusok, közreműködnek az egri színházban zenészként. Gyerekkoromban már játszottam a Gárdonyi Géza Színház előadásaiban és Venczel Valentin szárnyai alatt is. Később, 2008-ban felvételiztem a színművészetire, ahová elsőre felvettek. Innen egyenes út vezetett a színészet felé.

– Mi történt ezután?

– Az iskolában reggeltől éjszakáig tartott a munka, hétfőtől szombatig. Különböző készségfejlesztő – ­beszédtechnika, ének, mozgás – órákon vettünk részt, amelyek a mesterség órákban összpontosultak. Itt már jelenetekkel, később színdarabokkal foglalkoztunk. Cél volt, hogy nagy legyen a munkabírásunk. A negyed- és ötödévben pedig vizsgaelőadásaink voltak, ahol már nézők is láttak minket. Aztán negyedévesen a Vígszínházban, ötödéves hallgatóként a ­Bárka Színházban, majd a ­Kolibri Színházban voltam gyakor­laton.

– Miért szeretett volna színész lenni?

– Megtetszett ez a világ. A felnőtté válás állomásai pedig a színházban értek. Otthonosabban éreztem magam ott, mint az iskolában. Sokan maradtak egyébként a pályán, például az évfolyamtársam, Ivanics Tamás (róla korábban már írtunk – a szerző), a testvérem, Ágoston Katalin (róla is olvashattak már újságunkban – a szerző), Szőcs Orsi és Kovács Bálint. Ők mind egriek. Középiskolában már tudtam, hogy színész akarok lenni, ebben erősen közrejátszott a Csizmadia Tibor által vezetett egri színház szellemisége. Sokat tanultam Kaszás Gergőtől, Mészáros Mátétól, Jordán Adéltól, Kovács Patríciától. De találkozhattam például Haumann Péterrel, Molnár Piroskával. Óriási élmény volt számomra.

– Hogyan viszonyultak a tanárai ahhoz, hogy sokat kimarad az órákról a próbák miatt?

– Mondogatták, hogy legyen B tervem is, de én nem akartam… Az élet pedig engem ­igazol.

– Mit gondol arról, hogy nehéz bekerülni a színművészetire? Sokan rebesgetik a szereposztó díványt is ugyebár…

– Azt hiszem, a felvételin elsődleges szempont, hogy a jelentkező mennyire ­tudja kifejezni önmagát az általa összeállított­ repertoárján keresztül. Most, hogy ­zaklatási ügyek pattantak napvilágra, sokan foglalkoznak a „szereposztó dívány” témájával, de ez sztereotípia. Ugyanez bárhol előfordulhat, csak egy színész jobban szem előtt van. Abszolút kártékonynak tartom, hogy ezen lovagol a szakma és a közvélemény is, akadályozzák a színházi munkát.

– Valódi csók csattan el a színpadon szerelmespárt alakítva?

– Igen. Valódi a színpadon és filmen is, de megnyugtatok mindenkit: a szexjelenetek trükkök (nevet).

– Szabadúszó lett nemrégiben, miért döntött így?

– Korábban a Csokonai színházban dolgoztam, később a Pesti Magyar Színházban. Négy év után most az utóbbiból jövök el. Egyrészt, úgy gondolom, hogy egy vezetőnek kötelessége megfelelően karbantartani a társulatát. Azt éreztem, hogy ez nem történik meg, hogy töltelékek, alkalmazottak vagyunk egy helyen, ami nem ránk épít. Most oda megyek, ahol igazán szükség van rám, így érzem jól magam. Másrészt, szerintem a színháznak dolga, hogy kritizáljon és nagyszájú legyen, ehhez viszont a politikától függetlennek kell lennie. De ha már a színház nem tud az lenni, akkor hadd legyek legalább én az! Amikor a saját előadásunknak játszóhelyet kerestünk, ez volt az első kérdés: „ugye nincs benne szó politikáról?” Miért ne lehetne?! Ez is azt bizonyítja, hogy a kultúrán keresztül meg lehet bénítani a szabad gondolkodást…

– A filmezés is érdekli?

– Igen, talán szabadúszóként több lehetőségem lesz forgatni.

– Mostanság igen népszerű színészek inkább sorozatokban tűnnek fel, mint filmekben. Miért van ez?

– Gyorsul a világ, nem jut idő egész estés filmeket nézni.

– Nemrégiben Főnix-díjat kapott, meséljen erről!

– A Magyar Színház alapítványának díja ez, a legjobb férfi és női főszereplőnek jár, a társulat titkos szavazása alapján. Örülök neki, s úgy tekintek rá, mint pozitív visszajelzésre, ami erőt ad.

– Augusztus 1-jétől szabad­úszó. Megkeresték már ­azóta…?

– Két előadásom lesz Dunaújvárosban, a Tamási Áron által írt Jégtörő Mátyásban és a Twist Olivérben játszom majd. Salgótarjánban Arthur Miller Pillantás a hídról című művében Rodolpho, a pesti RS9 Színházban Csehov Cseresznyéskertjében Trofimov leszek. Ezenkívül tovább játszom a József Attila Színházban a Csókos asszonyt, a Karinthy Színházban pedig a XIV. Renét.