Kincseket rejt a vármúzeum: ők azok, akik megóvják a több száz éves leleteket

Gárdonyi Géza egykori lámpája, több száz éves kerámiaedény-maradványok, jobb napokat is látott míves bölcsők. Ezeket a nem mindennapi tárgyakat az egri Dobó István Vármúzeum raktárépületében őrzik, és az ugyancsak itt kialakított restaurátor-műhelyekben hozzáértő kezek gondoskodnak róluk. Most olvasóink is bepillantást nyerhetnek a kulisszák mögé.

Az épület első ránézésre elhagyatottnak tűnik, feltűnő csend honol körülötte. Nem csoda, hiszen csak egy maréknyi ember szorgoskodik itt, akik munkaidejüket bár egy fedél alatt, de külön műhelyekben töltik.

– Öten vagyunk a csoportban és négy anyagnem szerint specializálódtunk – kezdi az ismertetést Sikéné Kovács Melinda, az állományvédelmi csoport vezetője. – Két helyiségben szilikátalapú tárgyak, kerámia és üveg restaurálását végezzük, emellett fémeket, textileket és bútorokat is kezelünk. Eléggé összetett a feladatkörünk, párhuzamosan több dologgal is foglalkozunk. A Dobó István Vármúzeum műtárgyállományát néprajzi, történeti, képző- és iparművészeti, irodalomtörténeti, s régészeti leletek alkotják, ezek egy-egy kis szeletét kiállításokon láthatja a nagyközönség, míg a jelentős részét a gyűjteményi raktárakban helyeztük el. Ennek a több tízezer darabot számláló gyűjteménynek a védelme, restaurálása a feladatunk. Egész megyére kiterjedő, harminchat kiállítóhelyre vonatkozó állományvédelmi feladatot is ellátunk, és igyekszünk a vármúzeum programjaiba is bekapcsolódni.

Az állományvédelmi csoport irányítója az egyike a két szilikátrestaurátornak. Műhelyében jelenleg az egykori provizori palota területéről származó habán kályha maradványai fekszenek az asztalon, de nála található Gárdonyi Géza lámpájának több darabra törött üvegbúrája is, s egy különleges kötet.

– A műtárgyállomány gondozásán túl tárlatokra is folyamatosan készítünk elő tárgyakat, most például egy 1645-ös énekeskönyv tisztításán is dolgozom, amit októberben mutatunk be egy kiállításon. Egyszerre több dologgal is szoktunk foglalkozni párhuzamosan, hiszen nagyon aprólékos munkát végzünk, kell, hogy néha váltsunk közben – részletezi. Mint mondja, van, hogy hónapokig dolgoznak egy-egy tárgy restaurálásán, hiszen minden egyes darabot gondosan meg kell tisztítani, szortírozni, majd esetleg újra összerakni, ami nem kis feladat. Jól tükrözi ezt az a több száz, asztalokra kiterített régészeti kerámiatöredék, ami Vincze Erika szilikát szakrestaurátor műhelyében fogad minket.

– Jelenleg a tenki Legelő dűlőből 2015-ben előkerült kerámialeleteket válogatom, ragasztom. Falvastagság, díszítés, szín szerint szortírozom őket, és keresem az összeillő töredékeket. Emellett a folyamatos dokumentálás is rendkívül fontos és hozzátartozik a mindennapi munkához – ismerteti Vincze Erika a feladatkörét. Amikor arról kérdezem, mi motiválja a több ezer, szinte egyformának tűnő darab szortírozása során, elmosolyodik, majd elárulja, nincs annál jobb, mint amikor az edények „kinőnek” az asztalból, és egy több száz éves tárgy megmutatja magát.

Hasonlóan aprólékos munka folyik a textilműhelyben is, ahol szebbnél szebb gyöngyből készült gallérok és kelmék hevernek a munkaasztalon. Ezeken a tárgyakon Szabó Csabáné Gavallér Erika dolgozik, aki rendkívüli régészeti textilleletről is beszámol.

– Még 2013-ban a visontai Szent Kereszt Felmagasztalása templom ásatása során feltárt sírból előkerült egy XVIII. századból származó teljes polgári, férfiöltözet. Az ilyen jó állapotú, szerves alapanyagú régészeti leletek nagyon ritkák. Inkább a csontok, semmint a ruházat szokott megmaradni. Ebben az esetben, valószínűleg a földben lévő kémhatásból adódóan, az elhunyt csontjai teljesen elporladtak, a viselet viszont a csizmával, kalappal együtt gyönyörűen megmaradt – részletezi a textilrestaurátor.

Hozzáteszi még azt is, egy-egy tárgy helyreállítása során elsődleges szempont az eredeti részek, információk megőrzése, munkájuk során az egykori mesterek által létrehozott tárgyak eredetiségének megőrzésére kell törekedniük. Elárulja, a maga nemében kuriózumnak számító leletet nemsokára a nagyközönség is megcsodálhatja, ősszel szeretnék a Dobó István Vármúzeum fennállásának 60 éves jubileumára rendezett időszaki kiállításon bemutatni.

A fém szakműhelyben Oláh Nikolett fogad bennünket. Az asztalán apró fémtárgyakat tisztítanak, melyek az Érseki Palota melletti ­régészeti feltárásról érkeztek hozzá. Különlegességük, hogy szerves alapú textilmaradványok is láthatóak a fémtárgyakon, ezért aprólékos és kivételes kezelést igényelnek. A textilszálak megőrzésével meghatározható azok alapanyaga, ami a régészet számára fontos információt jelenthet.

Tovább haladva a szakműhelyek között a bútorrestaurátor műhelybe érkezünk, ahol néprajzi ládák, bölcsők sorakoznak. A fából készült műtárgyak Pilisy Balázs keze alá kerülnek, ahonnan gondos ápolás után az új bútorraktárban helyezik el őket.

Sikéné Kovács Melinda elárulja, évek óta zajlik a műtárgyállomány költöztetése egy régi raktárépületből ide, az új raktárbázisra, ahol a helyiségek kialakítását és a műtárgyállomány elhelyezését 2011-től végzik. A restauráláshoz speciális körülményekre van szükség, nagyon odafigyelnek a munka és a tárolás során fellépő környezeti hatásokra. Az ablakok UV-szűrősek, sötétítésre is lehetőség van minden teremben, ezenfelül a hőmérséklet és páratartalom is állandó a műhelyekben és a raktárban is. A különböző gyűjteményi egységek számára a tárgytípusoknak megfelelő tároló rendszereket terveztek, figyelembe véve az érzékeny műtárgyak igényeit a lehető legnagyobb védelmet nyújtó tárolási módok kialakításával, műtárgybarát segédanyagok felhasználásával.

A csoportvezető kiemeli, bár kevesen vannak, csapatuk minden tagja lelkesen végzi a munkáját, és örömmel dolgoznak azon, hogy a régmúlt tárgyai közül minél több megmaradjon az utókor számára.