„Ajándék számomra a versírás, amelyet tovább akartam adni”

Molnár G. Krisztina mindössze két esztendeje ír verseket, azóta, hogy leánya kirepült a családi fészekből. Új szenvedélye a költészet lett.

– Pár évvel ezelőtt hirtelen megváltozott az életritmusom. Tíz éve vagyok özvegy, a lányomat egyedül neveltem, amióta ő önállósította magát, valami újat kerestem. Korábban újságíróként is dolgoztam, de az igazi profilom a tervezés – meséli magáról a végzettségét tekintve vízgazdálkodási mérnök. Megtudom ugyanis, hogy Krisztina a Mátrai Erőmű Zrt. visontai bányájánál a mai napig hidrológusként dolgozik.

– Tősgyökeres gyöngyösiként a valamikori 4-es számú általános iskolába jártam – közli –, majd berzés diákként érettségiztem. Mindkét helyen nagyon jó irodalomtanáraim voltak, akik meghatározták számomra a versek szeretetét. Mint akkoriban sokan, képesítés nélkül egy évet tanítottam, de hamar rájöttem, hogy nem nekem való. A mérnöki pálya később talált rám, de máig nagyon szeretem csinálni és nem bántam meg, hogy ezt választottam. Solymosra 1995-ben költöztünk a férjemmel, aki újságíró volt. Egy időben aztán én is több lapban publikáltam. E szakma azonban gyermek mellett nem könnyű, s én akkor a lányom nevelését választottam.

Krisztina büszkén hozzáteszi, jogász lett a lányából. A családi házat most a könyvek mellett a kutyái és cicái népesítik be. Kiderül, hogy a nappaliban berendezett munkaállomása sokszor a versek megszületésének helye is, de gyakran jön az ihlet a teraszon ücsörögve.

– Az elején inkább csak gondolathalmazokat vetettem papírra, mindent, válogatás nélkül – magyarázza. – Saját örömömre kezdtem el írni. Egy-egy próza is született, de inkább versek. Eleinte naponta több is, de az utóbbi időben már tudatosabban csinálom. Fejlődtem a mentoraimnak köszönhetően és sok új barátra is szert tettem. Még megtervezni nem tudom a verseimet, de lehet, később ezt is átszövi a mérnöki szemlélet.

Megosztja lapunkkal azt is, hogy szívügyének tekinti a nemrég alakult Vachott-kört, amely a város művész embereit fogja össze. A kötet ötletével is a társaság egyik alapítója, Karácsondi Imre költő állt elő, ő is szerkesztette, majd Balla Ferenc szerkesztő-­dramaturg lektorálta azt. A városi könyvtár adott otthont első könyvbemutatójának, és a belvárosi könyvesbolt értékesíti is a kötetet.

– Tudom, hogy Ady Endrének születni kell, és számomra a versírás csupán egy ajándék – említi –, amelyet mindenképpen szerettem volna továbbadni. Így a könyvemből származó bevételt a gyöngyösi Legyen Mindig Otthonunk Alapítvány számára ajánlottam fel, amely a fogyatékkal élő fiatal felnőtteket segíti.