Szentendrén mutatkoztak be a Bükki Művésztelep alkotói

Tardy-Molnár Anna, a MANK, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a megnyitón elmondta, már hagyomány, hogy évente bemutatkozik egy csoport a kiállítóhelyen. Tizenegy éve jött létre Tizedes Erika kezdeményezésére a nagyvisnyói telep, amelyet azóta is évről évre óriási munkával megszervez. Megújította a szellemi közeget, új műhelyt hozott létre, új művészekkel, új művészeti ágakkal bővítette a helyet. Szerinte sok dolog köti össze a régi szentendrei és az új nagyvisnyói művésztelepet, így a természet szeretete is, de új oldalukat is megmutatják az alkotók a vidéki közegben. Nagyvisnyón nincs meghatározott életkor, koncepció, stílus vagy ideológia, az érték a szellemi közösség.

Szőnyeg-Szegvári Eszter művészettörténész megnyitógondolataiban a Bükki Művésztelepet életkoránál fogva egy kiskamaszhoz hasonlította, aki már ellöki az anyja kezét, de kíváncsi és fest, fotózik, legózik, mindent kipróbál. Szerinte a nagyvisnyói alkotótábor egy sziget, ahová programmal érkezik az ember: más, új technikákat próbálnak ki a művészek, s inspirálják egymást. A művek magukon viselik születésük körülményeit, hiszen a képek gyorsabban száradnak, a látogatók nyomot hagynak rajtuk. Köszönet jár a telep anyjának, Tizedes Erikának, aki kitalálta a művésztelepet és egyengeti az útját. A képek keresik a falakat, bepillantást engednek a világba, a 13 különböző személyiségbe.

Halmi-Horváth István festőművész, a kiállítás kurátora nagy eseménynek nevezte, hogy kiállíthatnak Szentendrén. Régóta szerettek volna csoportos tárlatot Budapesten, vagy a környékén, örülnek a MANK támogatásának. Heterogén csapatról van szó, baráti kötelékek vannak közöttük.

– A Bükki Művésztelepet Tizedes Erika találta ki, ő hívta meg saját koncepciója szerint a művészeket – mondta Halmi-Horváth István. – Ennyi idő alatt barátságok születtek, bár voltak, akik előtte is ismerték egymást. Ez a kiállítás ezt a 11 évet reprezentálja, nem minden munka friss, az elmúlt időszakból válogattunk olyan anyagot, amely egységes térben tud egymással párbeszédet folytatni. Mindenki ajánlott többet a saját munkáiból. Volt, ami már gyűjtőtől érkezett vissza a kiállításra, mások a művészek műterméből, illetve a telepi gyűjteményből kerültek a falakra.

Gál Krisztián felidézte, a MANK képviselőit néhány éve meghívták Nagyvisnyóra, s mostanra érett be az akkor megbeszélt közös projekt Szentendrén. A tárlatra igyekezett mindenki viszonylag új munkáját elhozni, s minden alkotás kötődik a művésztelephez. Van, ami egészében ott született, másnak tanulmánya, inspirációja származik Nagyvisnyóról. Megtiszteltetés, hogy a szentendrei galéria melléjük állt. Szerinte a Bükki Művésztelep a jó indulásnak köszönheti, hogy ma is él, az akkor született kohézió ma is összetartja a közösséget.

Már várják a művészek az idén nyáron Nagyvisnyón tartandó találkozót

Halmi-Horváth István elmondta, már várják az idei közös munkát, remekül érzik magukat Nagyvisnyón. Örül, hogy Csőgér Bálint polgármester is támogatásáról biztosítja őket minden évben. Az egy hét kevés, de a polgári munkahely mellett több idő sajnos kivitelezhetetlen. Persze, kisebb csapatok télen is elmennek a községbe, de nagy közös megmozdulás ilyenkor nincs. Sokan tanítanak a csapatból, az év vége és az év eleje nagyon hajtós. Gál Krisztián is várja a nyarat. Elmesélte, néhányan konkrét elképzeléssel érkeznek az alkotótáborba, neki is van terve, milyen anyagokkal, technikákkal szeretne kísérletezni. Meglátja, mi valósul meg belőle. Ez függ a helyszíntől, a pillanattól, az egyéni stílustól, attitűdtől is. Ő spontánabb, pár nappal előtte véglegesíti koncepcióját.

A művészet története

Csőgér Bálint is ott volt a kiállítás megnyitóján. Ő is kifejtette beszédében, hogy fontosnak tartja a Bükki Művésztelepet, minden követ megmozgatnak az évenkénti megrendezés érdekében. Akárcsak a motoros találkozó, a képzőművészeti esemény is hírét viszi a községnek. Bízik abban, hogy a művészettörténetben is helyet kap majd Nagyvisnyó és a Bükki Művésztelep.