2019.08.15. 07:00
Huszonegy évesnek érezte magát újra az egri előadást nézve Fenyő Miklós
Élte, játszotta, most pedig a közönség soraiból nézte Egerben az önéletrajzi ihletésű Made in Hungáriát pénteken Fenyő Miklós. Az előadás után megosztotta velünk, milyen érzéseket váltott ki belőle most a produkció.
Miller Zoltán (aranyszínű zakóban) és Fenyő Miklós közösen énekelték a címadó dalt a pénteki előadás végén
Forrás: Heves Megyei Hírlap
Fotó: Gál Gábor
– Állati jó érzés volt nézni ezt a produkciót! Ez volt Fenyő Miklós első reakciója, amikor a 9. Érsekkerti Nyári Játékok péntek esti Made in Hungária előadása után a büfében elcsíptük.
Ez az előadás egyébként nemcsak Fenyő Miklós miatt, azért is különleges volt, mert a hallássérülteknek jeltolmács jelelte végig, a látássérültek pedig audionarráció mellett követhették. A fináléban aztán az első sorból a színpadra pattant az örökifjú zenész és a darabban Jerry Lee Lewist játszó Miller Zoltánnal együtt énekelték: „Made in Hungária, minden álmom otthona...”.
– Ha pontosan akarok fogalmazni, azt mondom, nekem úgy tűnik, hogy ez életem legfontosabb műve. Tasnádi Istvánnak nagy része van benne, hogy ennyire sikeres produkció lett belőle. Az is elvitathatatlan, hogy Méhes László rendező ezúttal is nagyon odatette magát. Az egri produkcióban kitűnő választás volt Fekete Gábor, Ricky szerepére. Annyira átadta azt az életérzést, amit a Ki mit tud? idején átéltem, hogy huszonegy évesnek éreztem magamat, amíg néztem itt a színpadon az előbb. Azért volt egy pont, ahol még egy hajszálnyival nyomatékosabb lehetett volna, majd megmondom neki – kacsintott nevetve.
Ez a bizonyos mondat pedig, amikor a darab Ricky-je megkapja, hogy nem fogja tudni eltartani a zenélésből a családot. Ennek a húsba vágó drámáját Miklós megélte, s az életére visszatekintve most is érzi, milyen kemény mondat volt.
Fenyő Miklós szavai szerint abban állhat a zenés darab sikere, hogy az életérzés, amit közvetít, a ma is élő slágereken keresztül több generációt is megérintenek. Nosztalgia azoknak, akik megélték az ötven évvel ezelőtti valóságot, a bulizásról szólnak a kicsit fiatalabbaknak.
– Három szintje van ennek. Egy, az az időszak, amit mi átéltünk, a másik a darab, a harmadik pedig az előadás, amit most itt is megnézhettünk, és amiért nagy köszönet mindenkinek, aki részt vett benne. Nagyon szerettem.