Rigó Jancsi igaz történetét mutatták be az egri színházban

Nosztalgikus hangulatba kerülünk – csakúgy, mintha a régi filmeket nézzük vasárnap délutánonként a tévében – amikor beülünk a Gárdonyi Géza Színház széksoraiba megnézni a Rigó Jancsi életéről szóló operettet. Pedig maga a zenés darab egy nehéz korszakban, 1947-ben született. A kabaré- és librettószerző Békeffi István humora megcsillan a párbeszédekben (Romhányi Ágnes tette maivá), és a csak nagy vállalásoknál látott apparátus példás együttműködése révén válik parádés produkcióvá Egerben. A szerepeket jól kiosztották, a tánctagozat ezúttal is „felturbózza” a jelenetek fordulópontjait, az énekkar remekül működik, s példás az a zenei fegyelmezettség, amit Nagy Zoltán alkalmi zenekara megvalósít. A kacagtató percekért pedig jól megkomponált bohócjelenetekkel Rácz János (Lajos zenész, komornyik) gondoskodik. Moravetz Levente rendező profi munkát végzett, mindenkiből a legjobbat hozta ki.

A rendező igaz történetet ígér: Rigó Jancsi létező cigányprímás volt, akit tehetsége és ambíciója egészen Párizsig röpítette, ott találkozott egy szép hercegnővel, akivel egymásba szerettek, s a magas rangú dáma követte a tüzes fiatalembert. Aztán mégiscsak kiderült, hogy a származást, a különböző kultúrát nem lehet összebékíteni, s a románcnak szomorú szakítás lett a vége. Leginkább a zenés darab iránti igény hívta életre az előadást, melyet november 15-én mutattak be. A címszerepet játszó Török Tamás mind énekesként, mind pedig színészi megvalósításban felnőtt a szerephez. Kulturáltan létezik a színpadon, remekül énekel, mára igazi bonviván lett. A Ficsúrt alakító Dósa Mátyás is jó ritmusérzékével, kidolgozott énekével tűnik ki, s mindig pontosan elhelyezi a poénokat. A szép és tehetséges testvérpár, Nagy Szilvia és Nagy Barbara is ragyog a színpadon. Szilvia lényéből fakadó természetes bájával és jóságával, Barbara tűzrőlpattant csintalanságával okoz maradandó élményű perceket. Előbbi Rigó Jancsi menyasszonyát, Mariskát alakítja, utóbbi Ficsúr párját, Lisette szobalányt játssza.

Dimanopulu Afrodité prózai színésznő, s elsősorban árnyalt lélektani ábrázolást látunk tőle, itt szépsége és eleganciája jól működik a színpadon, sokoldalú színésznőként énekes szerepben is hiteles.

Mára már – sokéves építkező munka eredményeként – kialakultak a szerepkörök az egri társulatban – Dér Gabi női buffóként színes figurákat állít elénk, most éppen jósoló és furfangos cigány asszonyként Mámi szerepében. A két arisztokrata megformálásában Várhelyi Dénes és Nagy Lóránt jeleskedik. Várhegyi szikár szigorúsággal és tartással, Nagy elegáns könnyedséggel formálja meg a karaktert.

A banda egységes egészként mozog a színpadon. Azt gondolom, az életben is és a színen is az összetartó szeretet mozgatja a színészeket. Balogh András, Reiter Zoltán, Rácz János, Radvánszky Szabolcs – a szorgalmas és lelkiismeretes kisemberek ábrázolásában tűnnek ki. A történetben rejlő szelíd keserédes humort is ők képviselik.

Tóth Levente mint impresszárió, Kelemen Csaba mint öreg prímás jól asszisztál a történet kibontakozásához. Molnár Gabriella szép és szépen kivitelezett jelmezeiben, illetve Bényei Miklós díszletében egy letűnt világ tárul elénk ragyogóan, gazdag zenei háttérrel. A fordulatos történet közben elhangoznak a jól ismert dallamok: Egy szál virág szebben beszél, vagy a Budapest, Budapest, te csodás kezdetű.

Fényes Szabolcs zenéjét jól ismeri az ötvenes-hatvanas korosztály a táncdalfesztiválokból, a rádió egykori zenés műsoraiból.

Számunkra, számukra örömet szerez egy ilyen színházi este. A fiatalabbakat már nehezebben érinti meg, pedig tehetséges kortársaik a lelküket kitették a színpadon, mégis néhányan – az általam látott előadáson – a mobiljukba temetkeztek: nyilván valami mai Rigó Jancsi történetet követve.