85 éves az egri élet hű megörökítője

– Az elmúlt fél évszázadot sikerült végigfotóznia Egerben.

– A kezdet a hatvanas évekre datálható, bár már 1946-ban kaptam szüleimtől egy Agfa-box hatszor kilenc centiméteres képméretű fényképezőgépet. Diák- és felnőttkoromat egészen napjainkig végigkísérte a fotózás szeretete. Kezdetben kedvtelésből, később már a céltudatosabb ábrázolás érdekében nyomtam meg az exponálógombot. Autodidakta módon képeztem magam, majd a hetvenes évek elején a Népművelési Intézetnél vettem részt a Réti Pál irányításával szervezett szakkörvezetői tanfolyamon.

– Ma is aktív tagja a civil életnek, és sokakat ösztönzött.

– Így van: 1968 no­vemberében újjáalakult a Heves Megyei Fotóklub, melynek egyik alapítja vagyok. Majd 1982-ben megalakítottuk a Horváth Zsigmond Lajos Fotószakkört, melyet 2020-ig vezettem. A munkanaplók tanúsága szerint több mint háromszázan ismerkedtek meg a fényképezéssel. Sokan azóta művészek, riporterek, kiállító fotográfusok lettek. A Magyar Fotóművészek Országos Szövetsége kitüntetését ezért kaptam. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége pedig fotóművész diplomát adományozott 2018-ban több évtizedes alkotómunkámért.

– Sok száz egri kiválóság portréját elkészítette már. Ezek egy része megjelent az Egri arcok című könyvben. Kik hatottak önre?

– Érdeklődésem az ember, a szociofotó és építésztechnikusi szakmám miatt is az építészet, műemlékvédelem felé fordult. Jellemző rám az úgynevezett magyaros stílus, a nagy elődök, Balog Rudolf, Vadas Ernő, Sugár Kata és kortársaik alkotásainak követése.

– Mikor kerültek képei a nagy nyilvánosság elé?

– Első egyéni kiállításom a Megyei Művelődési Központban 1973 április 3-án – születésnapomon – nyílt meg. Azóta egyéni kiállításaimról tíz vastag vendégkönyv kötet tanúskodik. Számos csoportos bemutatkozáson vettem részt, ahol díjaztak. A testvérvárosokban egyéni kiállításaim Maconban, Poriban, Siegenben voltak, legutóbb a csehországi Kutna Horában. Itthon Egerben többször, de más városokban a szülőfalumban Iváncsán, Miskolcon, Budapesten, Salgótarjánban látták a képeimet. Debrecenben a Mű-Terem Galériában is bemutatkoztam. Emlékezetes a Budapesten a Politikatörténeti Intézetben A rendszerváltás társadalma képekben című országos tárlat, ahol különdíjat nyertem a Húsz év története című sorozatommal. E kollekcióból való az a kép is, amely most a Dobó téren látható, s a Lenin-szobor leemeléséről készült. Egri arcok címmel öt bemutatóm volt a Bródy könyvtárban. A portrék általában közismert és köztiszteletben álló helybeli polgárokról készültek. Megtalálható köztük az utca embere is. Ezek több mint száz személyről készültek, sajnos többségük már nincs közöttünk.

– Kiket emelhetünk ki a sorból?

– Néhány nevet említenék, például Sugár István történész, dr. Soós Imre levéltáros, Farkas István karnagy, dr. Bakó Ferenc néprajzos, Gulyás Béla gyertyaöntő. Fontos tagja a sorozatnak dr. Ringelhann György polgármester, dr. Bukovinszky László nőgyó­gyász, Illés György filmrendező. Megörökítettem Apor Ele­mér költőt, Sándor András írót, Balogh László festőművészt, dr. Korompay János közgazdászt. Nem maradtak ki a sorból Kishonthy Jenő, Nagy B. István, Troján Marian József festőművészek. Az ismertek közt van Dancza János muzeológus, dr. Renn Oszkár mérnök, Szepesi György zenetanár, dr. Seregély István néhai egri érsek és sorolhatnám. Többségüknek felkasírozott portréja bemutatásra vár. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete által kezdeményezett tárlat részese is voltam.

– Ma mindenki fényképezhet a telefonjával. Megmarad vagy kitágul ez a művészeti ág?

– A fotográfia technikája az utóbbi években a digitalizáció jóvoltából sokat változott, bizonyos értelemben érdektelenné is vált. A kitűnő digitális technika következtében milliárdnyi kép készül, és benne van a pakliban, hogy „semmi sem igaz.” Tisztelem a kivételeket, mert sok fotográfus, és főleg a fiatalok, ezzel a technikával kiváló képeket készítenek. Ami engem illet, én is profi digitális géppel dolgozom, de a rögeszmém „az ott volt, és úgy volt” hitelessége. Ma egyre inkább a magam szórakoztatására és a család eseményeire korlátozódnak az expozícióim. Amit elkészítettem, egy egységes életmű. Jöjjenek a fiatalok! Hogy a ruhásszekrényre való filmnegatívval a sok CD, DVD-vel és négy tele vendégtározón lévő fotóval, kész kiállítási képekkel hogy mi lesz? Az a jövő titka.