Irodalmi esttel emlékeztek Sütő Andrásra a Bródy Sándor könyvtárban Egerben

Nem kell bizonygatni, milyen felbecsülhetetlen értékű jellembeli és irodalmi örökséget hagyott ránk a tizenöt éve elhunyt Sütő András. Ez az évforduló adott alkalmat arra, hogy Jónás Zoltán előadóművész ismét fejet hajtson a háború utáni erdélyi és egyetemes magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja előtt.

Azért kell hangsúlyozni, hogy ismét, mert a Bródy könyvtárban tartott irodalmi esten elhangzott összeállítás első változatával 1987-ben ugyanitt állt a közönség elé. Utána, 1993-ban az Erdélyben tett előadókörútja során Jónás Zoltán személyesen találkozott az íróval, aki az akkor Mese és reménység címmel elhangzott előadás után írta a műsor szövegkönyvébe:

„Köszönöm! Gratulálok! Maradj velünk, erdélyi megszomorított híveiddel. András”.

S Jónás Zoltán eleget tett a marasztaló kérésnek: mélyen érző lelkével és szép zengésű szavaival ma is ott van közöttük. Ennek ékes bizonyítéka a mostani Reményeinkben a jövő ígérete... című összeállítás, amelyben az együvé tartozás fontossága, az anyanyelv és a szülőföld szeretete domborodik ki Sütő András üzenetei és vallomásai révén. Értékes alapot adott ehhez az író megfogalmazása: „...örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv”.

Az ismert és elismert előadóművész az író A lőtt lábú madár nyomában című könyvében olvasható három novella részleteit fűzte egy szálra. A Mese és reménység hősét, a két unokáját hiába váró öreg Deák Dénes bácsit az együvé tartozás vágya jellemzi. Ehhez kapcsolódik a további írásokban megfogalmazott gondolatsor a családról, s főként a magyarságról. Az utóbbival kapcsolatban a temetőben emlékező családfő kesergi el, hogy „...mit műveltek itt velünk a tatárok csupán – későbbi törököt, katonafogdosó osztrákot, kolerát és egyéb kalamitást nem is emlegetve. Ha csak gyújtogatás, rablás lett volna! De hát mindétig irtás volt – el az írmagig...”.

Kemény szavak ezek, s ehhez illően hangzottak el Jónás Zoltán tolmácsolásában is. Az est főszereplője nagy tehetséggel igazította jellegzetes orgánumát a leírt szöveg hangulatához. Csendes szóval tárta elénk a történetek körítését, majd változatos arcjátékkal, s az ízes párbeszédek valósághű utánzásával röpített bennünket az író által teremtett miliőbe.

A műsorban közreműködő Balogh Ágnes népdalénekes sajátosan szép hangzású gyimesi, mezőségi és széki népdalokkal tette emlékezetessé az eseményt. Ezt fokozta, hogy az előadó minden ilyen alkalommal meggyújtott egy szál gyertyát. Az est zárásaként a közönség soraiban ülőkhöz lépett, s újabb és újabb gyertyát gyújtva adta tovább nekik az aprócska lángot, amellyel jelképesen megosztotta velük Sütő András nemes gondolatiságát és örök érvényű szellemiségét.

Előadókörúton az előadóművész

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával indult bemutató körútra Jónás Zoltán. Az ismert egri előadóművész tizenkétszer lép közönség elé a másfél évtizede elhunyt Sütő András emlékére készült műsorával. Az egri bemutatóest mellett Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen, az észak-magyarországi részen Miskolcon, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Pásztón és Bükkaranyoson vendégszerepel majd.