Újra a régi fényében ragyoghat a pétervásárai Keglevich-kastély

Hatalmas öröm, s legalább ekkora kihívás is egyben, hogy újra az észak-hevesi város birtokába került a Keglevich-kastély. A szerződés aláírását követően már a kulcsok átadása is megtörtént. Azokat Eged István polgármester vette át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviselőjétől, ezzel szimbolizálva azt, hogy egy folyamat lezárult. 

A cél, hogy önfenntartó intézmény legyen 

 A város vezetője érdeklődésünkre elmondta, hogy a korábban szebb napokat látott épület 1972-ben került a Magyar Állam vagyonkezelésébe, és most Pétervásáráé lehet az a megtisztelő feladat, hogy a patinás létesítmény újra régi fényében ragyoghasson. Az önkormányzat egyelőre még keresi az ingatlan jövőbeli funkcióját, és abban bíznak, hogy az ehhez szükséges források is rendelkezésre állnak majd. 

– A végső cél, hogy a kastély eredeti szépségében, de önfenntartó létesítményként újuljon meg. Mindez pályázatok vagy kiemelt program segítségével a nem is olyan távoli jövőben megvalósulhat – fogalmazott Eged István. 

Lapunkban korábban számos alkalommal foglalkoztunk a jobb sorsra érdemes ingatlan ügyével. Az 1760-ra elkészült épület csaknem két évszázadon át volt a névadó család tulajdonában, azonban a második világháború után mostoha korszak köszöntött rá. Egy ideig a helyi mezőgazdasági iskola kollégiumaként működött, majd a csökkenő diáklétszám miatt ez a funkció is megszűnt. 

Az ingatlan évek óta lakat alatt áll, az állaga folyamatosan romlik. 

A város lakói is aggódtak az épület sorsa miatt 

 – Hat esztendeje kértük először hivatalosan, írásban az ingatlan önkormányzati tulajdonba adását. Nagyon hosszú és buktatókkal teli folyamat volt ez a pár év – idézi fel a polgármester az előzményeket. Dossziényi irat keletkezett, amely a Keglevich-kastély átadásával kapcsolatos levelezést, ügyintézést, a kérdésekre kapott válaszokat tartalmazza. A városban élők rendszeresen szóvá tették, hogy a kastély gazdátlan, nincs jó kezekben, és ha az önkormányzat nem próbálja meg hasznosítani az ingatlant, akkor a helység büszkesége az enyészeté lesz. Ezért igazi győzelemként éli meg a városvezetés, hogy jelképesen és valóságban is megkapták a kastély kulcsát. 

A sok-sok éven át tartó procedúra – látva a kulcsok átvételekor tapasztalt állapotokat –, úgy tűnik, a dolognak valójában csak a könnyebbik része volt. Mivel műemlék épületről van szó, ezért a funkcióját is ehhez a kategóriához kell igazítani. Ez egyúttal azt jelenti, hogy nagy átalakításokra, a létesítmény jellegének megváltoztatására bizony nincs lehetőség. Éppen emiatt kell olyan megvalósítható tervet kigondolni, amelynek alapján úgy működtethető az épület, hogy legalább önfenntartó legyen az elkövetkezőkben. 

A helybeli Eged János mindent tud a kastélyról 

 – Szerencsére Eged János személyében található olyan lelkes lakos a településen, aki mindent tud a kastélyról, annak minden egyes szobájáról, az egész ingatlan történetéről, az építéséről és mindehhez megfelelő dokumentumokkal, fotókkal egyaránt rendelkezik. Mindezeken kívül már csupán a jelenleg üres épületet végigjárva és a helyiségekben egykori élők izgalmas történeteit hallgatva, nemkülönben a díszterem megmaradt freskóit megcsodálva is egy különleges időutazásban lehet része az embernek. Összességében mindent megpróbálunk megmenteni, mely a Keglevich család örökségéből megmaradt – zárta gondolatait Eged István. 

A kastély jelen állapotában nem látogatható. 

Az angolkertnek már nyoma sincs - Keglevich I. Gábor gróf a kastélyt 1760-ban építtette. A két oldalszárnyat és az összekötő, udvart lezáró gazdasági épületet 1803-ban csatolták hozzá. Később hatalmas üvegházat is létesítettek, melyben a gróf egzotikus növényeket tartott. Ez ma már csak fényképeken látható, a virágház a második világháború után romos állapotba került és lebontották. A kastélyépületben színház is működött, s kápolna, a gazdasági épületekben lovardát is fenntartottak. Az angolkert jellegű park több mint négy hektáron terült el, mely a világégésig háborítatlan volt. Az 1950-es évek elején a park területét kettévágták a 23-as számú főúttal, a kastéllyal ­szembeni domboldalt felparcellázták és építési telkeket alakítottak ki belőle. Ma a parknak nyoma sincs.