Itt a GGTánc Eger legújabb remeklése, a nagyszerű Diótörő

A darab nagy sikert aratott ősbemutatójára 1892. december 18-án került sor a szentpétervári  Marinszkij Színházban. A Magyar Királyi Operaházban először 1927. december 21-én mutatták be Brada Ede koreográfiájával.

Mostanra a két évtizedes GGTánc Eger is megengedhette magának azt a vállalást, hogy elővette a táncmesét az ünnep előtti napokban, meglepetést okozva ezzel a legkisebbeknek.

Érdekes, amit a Wikipédia a darab keletkezéstörténetéről ír.

„A diótörő ötlete  a Cári Színházak egykori főigazgatójától származott. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséjéből egy olyan mesebalettet akart rendeztetni, amely minden addigit felülmúl, és szebbnél szebb jelmezeket kívánt felsorakoztatni, hiszen kitűnően értettek a jelmeztervezéshez. A Hoffmann-mesének a népszerű francia írótól, id. Alexandre Dumas-tól származó változatát nyújtotta át a rendezőnek, Petipának. Már Dumas is, de még inkább Petipa, egészen megváltoztatta az eredeti mesét. Két képre osztotta a balettet. Az első képben megtartotta a karácsonyesti jelenetet, de a másodikban eltűnt a mese fonala, helyét az önmaga alkotta pazar látványosság – Cukorország – foglalta el. Csajkovszkij csekély lelkesedéssel állt neki a mű megzenésítésének, ugyanis úgy érezte, a pazar díszletek és jelmezek, amelyeket a főigazgató elképzelt, veszélyeztetik a zene érzelmi tartalmának átélését. A mesetéma érdekessége volt az, ami miatt mégis elfogadta a felkérést. Csajkovszkij rövid idő alatt, 1892 elejére elkészült a zenével. A balettből egy kivonat, az úgynevezett Diótörő szvit már március 7-én megszólalt egy szentpétervári koncerten, ezután mutatták be a teljes művet.”

Az egri előadást a nagyváradi társulattal közösen hozták létre, s hogy könnyebb legyen a befogadás, egy cilinderes varázslót és narrátort is alkalmaztak mellé, aki a varázsgömbbel bevezette a történetbe a látogatókat. Szőke Andrea szövegével Baráth Zoltán volt az, aki ezt a keretjátékot előadta, s megteremtette az alkalmat a remek táncosoknak, hogy megelevenítsék a karácsonyfa alatt elszenderedő Marika (Novák Laura) álmát. A Diótörő voltaképpen egy a karácsonyra kapott ajándékok közül. Egy Hoffmann korabeli német mesterek által készített fafigura, mely egy délceg katonát (a napóleoni háborúk hadseregéből), s egy csalafinta eszközt, diótörő alkalmatosságot egyesít. Maga a tárgy, az ajándék nem tetszik a kislánynak, unottan félredobja, amely majd álmában csodás ifjúként jelenik meg, akit rajongva lehet szeretni. 

A Diótörő az egri vezető táncos, koreográfus Emődi Attila nagy szereplehetősége pályája csúcsán, technikai tudása, könnyed táncjátéka megmutatására. Topolánszky Tamás Harangozó–díjas koreográfus rendező évről évre kénytelen megújítani a társulatát, hiszen a fizikai lehetőségek miatt is nagy a fluktuáció (egy táncos a negyvenes évei közepe táján kiöregszik.) Mostanra a nemzetközi csapat új tagokkal bővülve hihetetlen formáját mutatja. Összeszedettségük, ruganyosságuk, s ez az elbűvölő ünnepi darab elámulásra készteti a nézőt.

A történet ismerős. Karácsony este van, Marikát a szülei ajándékokkal halmozzák el. Mindegyik érdekes, vonzó, egyedül csak a Diótörő idegen, hogy majd az álom után az legyen a legkedvesebb. Előtte- utána karaktertáncok végtelen sora következik káprázatos jelmezekben. Aztán megjelennek az éjszaka lakói, az Egerek, félelmet keltően, aztán barátsággal, hogy beteljesedjék a karácsony, a különleges este varázslata. Az apát Plita Márk, az Egérkirályt Darabont Áron táncolja. Érdemes lejegyezni a társulat tagjainak nevét: Federica Usalti, Winkelmayer Zsófia, Varga Dániel (felejthetetlen Gárdonyi volt!) Himg Min Paa, Ellenbacher Kamilla és Marialaura Savino.

A jelmezeket Christina Brateanu, a látványt Topolánszky Tamás tervezte, mégpedig nagyszerűen. Mennyire szellemes az egerek megjelenítése!

A vetítésben Sátori László volt segítségére, s asszisztensként Kiss Alexandra. A különleges, és nagyszerű előadást az egriek még januárban többször láthatják!