Csokinyúl

A képeslap kézzel készült, középen egy fiatal nőt ábrázolt, választékos frizurával, régies öltözékben. A „képet »akkurátus öltésekkel hímezték. Mellette az üdvözlet, jó évtizede elhalálozott nagynénémtől származott. A jó kívánság,a húsvéti megújulást kívánó szeretetteli sorok, és a szabadkozás, hogy lám, ez a kézzel hímzett kép nem is igazán húsvéti, de az idősek otthonában a közös foglalkozáshoz ezt a sablont adták. 

Ám a szeretet és a ránk gondolás igazi, fogadjuk jó szívvel. Nem emlékeztem erre a lapra, bizonyára sebtében félretettem annak idején, hiszen elfoglaltak az ünnep előtti teendők. A nagynéném gyermektelen volt, - nem saját jószántából, hanem , mert akkoriban még nem kezelt rh összeférhetetlenség miatt - nem tudta kihordani a terhességét. Az évek során belenyugodott, s így ránk, testvére gyermekeire áldozta minden szeretetét, anyai érzése. Ha ballagás volt, tőle kaptuk az arany ékszert, a drága könyveket, s a nehezen beszerezhető divatos ruhákat. Farmernadrágot és inget az Ecseriről, báli ruhát az első hazai angol turkálókból, öltönyt és kosztümöt a divatházból. Nyolcvanon túl, már csak egy hímzett üdvözlőlapra futotta, de felénk irányuló szeretete jeleit adta minden ünnepen. 

Amikor már nem bírt a nagy házzal és kerttel, melyet a fővárosban töltött munkás évtizedek után vásárolt szülőfalujában, átadta ingatlanát a református egyháznak, s a ház árának egyik felét nekünk gyermekeknek tette félre a bankba lekötött betétben, hogy halála után is örököljünk tőle, emlékezzünk meg róla. Utolsó éveiben visszatért szeretett egyházához. Buzgón látogatta az istentiszteleteket, hímezte az úrasztala terítőit, Húsvét előtt is gazdagon virágzó kertje legszebb darabjait vitte el a gyülekezet házába. Nemcsak a tiszteletes, hanem a fiatal tiszteletes is csak tanult tőle. Mikor elkerült a Nyírségbe továbbra is tartották a kapcsolatot. Nagynéném a legszebb zsoltárokat énekelte csengő hangján, s az idős otthon családi napjain még 85 évesen is kiállt a színpadra Reviczky Gyula,vagy Ady Endre versét tolmácsolni - amit még kislány korában a néptanító úr felügyelete mellett tanult meg. 

Attól sem riadt vissza, hogy öregkorában is megtanuljon egy-egy verset, főképp ha hazafias tartalom volt benne, vagy az Úr dicsőségét hirdette.szóval Drága nagynéném állhatatos református hívőként mutatott nekünk példát, hogyan kell szeretni egymást,s tisztelni az urat, vezetni az életünket. Karácsonykor vagy Húsvét előtt,vagy épp húsvétkor a családlátogatás első állomás a az ő háza volt. Míg még be nem vonult az idősotthonba, a kertje, baromfiudvara minden kincsét megosztotta velünk. Ünnepekkor nem csak gyöngyöző húsleves, sült kacsa várt minket, hanem megannyi aprósütemény, melyet már napokkal előtte nekünk készített, hogy méltóképp tudjuk fogadni a locsolókat. Volt köztük tepertős pogácsa, sajtos roló, kókuszos tekercs, csokoládés linzer, s az elmaradhatatlan látványsüti a piros ételfestékkel színezett barack, zöld levéllel díszitveés az elmaradhatatlan: a zöld töltelékű mandula. Akkor sem mulasztottuk el az ünnepi találkozást, amikor már nem számíthattunk ezekre a földi javakra, a szeretet megmaradt közöttünk.

Hirtelen és minden előzmény nélkül 88 éves korában bekövekezett halála után a rokonok nagyon szótlanul viselkedtek a temetési szertartáson. A ház megőrzött és gondosan szétosztott áráról szó sem esett. Kevés ingóságát, melyet az intézményi apartmanba bevihetett, szétosztottuk. Én az irataira, könyveire, tartottam igényt, s írásaira, melyek tudom, olyan sokat jelentettek neki, és követőjeként nekem is. Ezeket átlapozva bukkantam rá - hónapok múlva- az örökség révén félretett banki kivonatra. 

A temetés karácsony előtt volt, s tavaszt táján írtam egy levelet, az általa korábban megjelölt ügyvédnek, hogy tájékoztasson, mi a helyzet az örökséggel. Mi végrendeletet ugyan nem láttunk, de tudtunk róla, hiszen második édesanyám ( a nagynéném) gyakran említette. Kisvártatva megérkezett az értesítés az ügyvédi irodától, hogy örökség nincs, ne számítsunk rá, mert halála előtt másként rendelkezett, és kivették az egész összeget. 

Nemcsak azért nyugtalanított a dolgok állása, mert számítottam arra a nyolcszáz ezer forintra, hanem, mert tudtam, hogy milyen aggódó szeretettel tette félre az örökhagyó, s egyformán, hogy másik nagynéném három gyereke, valamint én és a testvérem ugyanannyit kapjunk a fél ház árából. Egy óvatos levelet írtam a világhálón a legidősebb unokatestvéremnek, utalva a a Kalendáriumban talált banki kivonatra. Eltelt egy hónap, s legkisebb unokatestvérem - aki betegsége miatt nem jelent meg a temetésen - írt néhány magyarázkodó sort. Ő volt a nagynéni közvetlen gyámja, mint vele gy településen élő rokon. Bevallotta, hogy a pénzt a válófélben levő felesége vette ki, sebtében, két héttel a nagynéni halála előtt. Sikerült meggyőzni, hogy adja vissza, s el is utalja. Húsvétra megkapjuk, de - értsük meg - a banki utalási költségeket levonja mindenkitől.

Ferenc pápa üzenete terjedt a világhálón a nagyhéten. Híveit, minket arra intette, hogy nem kell a böjtöt szigorúan betartani, de egymás szeretete, a rokonok, barátok egymás felé fordulása a legfontosabb.

Igy is van. Azon a húsvéton aztán megérkezett az összeg mindannyiunknak a bankszámlájára. A csokinyúl. Unokaöcsém meghagyta, hogy azért köszönjük meg volt feleségének a jóindulatot megtettük. A Megváltás mégis csak eljött. Szép ünnepünk volt.