A világ legjobb trombitásával a balkáni muzsika erdejében

Volt egy kis megdöbbenés a Szépasszony-völgyben, amikor a Márai Központ szabadtéri színpadán megkezdődött a pünkösdi koncert, hisz a plakátok zenei csemegét ígértek, melyen a szerb Boban Marković Orkestar és Tóth Gabi közösen muzsikál. A magyar énekesnő azonban – információink szerint – hangszálgyulladással küzd, ezért lemondta az egri fellépést. Csalódnia mégsem kellett a széksorokat megtöltő közönségnek.

Szép számmal választották a Média Eger Kulturma Csoportja által a hevesi megyeszékhelyre hozott programot, s ez nem lehet véletlen. S nem elsősorban a honi sztárfellépő neve vonzotta ki a völgybe a közönséget. Sokkal inkább az a legendás muzsikus, aki a délszláv, és különösen a szerb cigány zene megszólaltatójaként vonult be a zenetörténetbe. Boban Marković és rezesbandája mindent tud arról, mi és hogyan lüktet a balkáni ritmusokban, dallamokban, s képes elragadni, felemelni, egy magasabb szférába lendíteni hallgatóságát.

A most ötvennégy esztendős Boban jó két évtizede Szerbia legjobb trombitásának számít, talán a világ legjobbja is. Egyfajta örökséget hordoz és visz tovább, hisz nagyapja és apja is muzsikus volt, ő maga pedig már hétévesen megismerkedett kedves hangszerével, a trombitával, melynek virtuózává vált, s tizenhat évesen megalapította első önálló zenekarát. Ha az ősi kontinensre igaz, hogy népszerűek a délen született és ott felcseperedő dallamok, ritmusok, akkor a magyarokra különösen érvényes az állítás, hogy megdobban a szívük, felpezsdül a vérük, ha a Délvidék felől áramló muzsikát hallanak.

Tudja ezt pontosan Boban Marković, aki egri koncertjét úgy építette, föl, hogy szép ütemesen vezesse közönségét beljebb és egyre mélyebben a balkáni muzsika erdejébe, hogy végül a dallamok szárnyán megleljék azt a kies ligetet, ahol a legtisztább zenei anyagból táplálkozó forrásból, a balkáni cigány népzene és az európai zenetörténet legkiválóbb darabjainak tárházából meríthetnek.

A Boban vezette szerb rézfúvós válogatott – tizenegy tagú a zenekar, hét fúvós, három dobos és egy harmonikás – komoly meccset játszott a Máraiban, szerencsére jelentős szurkolótábor előtt. Öröm volt hallani, hogy még szerb ajkúak, vagy legalábbis szerbül értők, beszélők is helyet foglaltak a székeken, hisz amint színpadra lépett a zenekar, a köszöntő tapson is túlharsant a rivallás: Hajde dečki! – Hajrá fiúk! Bobanék pedig nagy lendülettél vetették bele magukat az önfeledt muzsikálásba. Balkáni cigány kesergők, olyan dalok, melyek ugyanúgy megtalálhatók a magyar roma zenei, népköltési kincsben is – tehát témájukban is ismerősek – hangoztak el, meg szerelmes énekek, amik a világ minden folklórjának az alapját és legszínesebb részét képezik. S amikor már a jelenlévők teste-lelke átvette a balkáni lüktetést, akkor érkeztek meg azok a dallamok, melyek igazán elragadják a hallgatóságot. Elsőnek az Ederlezi, vagy szerbül: Djurdjevdan (György nap) című ének, mely Emir Kusturica alapművéből, a Cigányok ideje című filmből indult világhódító útjára. Érdekességképpen Boban éppen a cigányok legendás ünnepén, Djurdjevdan napján, május 6-én született. Aztán jöttek a virtuóz számok, Brahms ötödik magyar tánca és a Pacsirta, természetesen a bobani rézfúvós átiratban. Nem csoda, hogy a közönség úgy feltüzelődött, hogy végül még együtt énekelni sem volt rest Marković-tyal.

A szerb muzsikusok forró hangulatot, remek estét hoztak Egerbe, melyet itt és most úgy tudunk meghálálni, ahogy az együttesvezető is nyugtázta a tapsokat: Koszonom szepen! Hvala lepo!

Hvala lepo, Boban Marković! Köszönjük szépen, Boban Marković!