Báder: szomorúság és öröm

Nagyon más világ volt 1984-ben, amikor Báder János 15 évesen a Ferencvároshoz került. A kompolti támadó szerepelt a magyar serdülő-, és ifjúsági válogatottban is, 1989 tavaszán gólszerzőként mutatkozott be az FTC első csapatában, majd ősszel győztes gólt szerzett a Rába ETO ellen. Két idényben kilenc tétmérkőzésen három gól került a neve mellé a zöld-fehéreknél, de büszke lehet bajnoki ezüst-, illetve bronzéremre, és kupagyőzelemre is. Az Üllői úti sasokat aztán évtizedek múltán újabb Sasok követték Báder életében. Ám ezt már edzőként élte meg a hajdani NB I-es labdarúgó.

– Hat évvel ezelőtt a kápolnai óvodában a fiúkkal és lányokkal együtt kezdtem el foglalkozni – emlékezett Báder János. – Akadt olyan gyakorlás, amikor huszonöt gyerek mozgott, közülük a lemorzsolódás után maradt 10–12 állandó résztvevő. A három településen, vagyis Kápolnán, Kálban és Kompolton nem működött egyesület, önszorgalomból a nulláról indultam. Amikor híre ment, hogy létezünk, három éve Kompoltról is kaptam felkérést a szülőktől, és nyolc gyerekkel kezdve gyorsan megnőtt a létszámunk harmincöt főre, vagyis a térség három községéből mintegy 50 fiatallal zajlottak a foglalkozások.

Mindeközben Báder János játékvezetősködött, irányította az FC Hatvan U19-es csapatát, nem mellesleg az egyik helyi cégnél hegesztőként dolgozott reggel hattól délután kettőig. Ez azonban így egyszerre túl nagy falatot jelentett számára.

– Tudtam, hogy ez így együtt sok, ezért a bíráskodást abbahagytam, fényes jövőt nem láttam bennem, és nem is becsültek meg eléggé – folytatta. – Hatvanból a nagy távolság miatt jöttem el, illetve edzői tanulmányaimat érettségi hiányában nem tudtam folytatni, és csak C típusú végzettséggel rendelkezek, miközben már B-re lett volna szükség. Ezek után gondoltam arra, hogy egyesületet alapítok a környékben, hogy legyen a gyerekeknek versenyzési lehetőségük például a Bozsik-programban. Amikor ez már majdnem sikerült, az előbb említett települések polgármesteri nagy összefogással hirtelen összehozták a Tarnamente Sport és Szabadidő Egyesületet, amiből elsőre kihagytak, majd később edzői munkát ajánlotta. Szerettem volna a vezetőségben is helyet kapni, de ez meghiúsult. Ezek után a gyerekeket átadtam a klubnak, ám pár fiatallal, aki régen nálam játszott, és voltunk heten, megalakítottuk a Kis Sasok nevű csapatot. Persze ezek után bővültünk, mert néhány gyerkőc nem törődött az új egyesülettel, ők engem akartak. Ez új lendületet adott, s ezek után jöttek az edzőmeccsek és a Bozsik-torna. Közben a kápolnai Dohánybeváltó előtti területen saját eszközök segítségével zajlottak az edzések. A létszám aztán felduzzadt tizennyolcra, és nyitányként először a GYAK-tól húsz gól fölött kaptunk, ám az edzőmeccsek és a Bozsik-tornák hatására a nyár elején már mi nyertünk. Jó közösség alakult remek szülők segítségével, akik nélkül ez nem létezett volna.

Füzesabonyba úgy került a tréner, hogy a régi ismerős és korábbi csapattárs Bocsi Zoltán szakosztályvezetővel tavaly decemberben megállapodást kötött a közös folytatásról. – Örülök az új feladatnak, igazi kihívást jelent a 16 éves korosztály vezetése – tette hozzá Báder János. – Sajnos azonban kevés az igazán csapatban focizni akaró gyerek, az pedig szomorúsággal tölt el, hogy a Tarnamente Sport és Szabadidő Egyesülettel nem sikerült a megegyezés. A Kis Sasok többségét így áthoztam Füzesabonyba, remélve, hogy itt jobban elismerik azt a munkát, amit végzek.

Bódi Csaba