Harminc éven keresztül gyúrta a gólokat a gyöngyösiek lábába

– Jobban oda kell figyelni magamra, és az az igazság, hogy már nem tudok olyan mértékben az egyesület rendelkezésére állni, ahogy azt eddig megszokhatták tőlem – rögzíti Berentés Alajos. – Öt évvel ezelőtt súlyos műtéten estem át, és szerencsére már meggyógyultam, előfordulnak utóhatások (izgalom, vérnyomásproblémák), amelyek miatt átadom a stafétát.

A 80. életévét június 17-én betöltő hajdani kapus 1960-ban került Gyöngyösre katonának. Nevelőegyesületének, a DVTK-nak az ifjúsági csapatából a felnőttek közé jutni nem volt egyszerű a nagy konkurencia miatt. A Mátraalján azonban megtalálta a számításait.

– Jó dolgom volt Gyöngyösön, amikor leszereltem – teszi hozzá Lajos bácsi. – Munkát kaptam, lakáshoz jutottam, megnősültem, lányom született. Az első házasságom aztán tönkrement, a pályán pedig keményen kellett bizonyítani, mert „gyüttment” voltam. A nyolc–tíz év korkülönbség miatt rettenetesen nehezen ment a beilleszkedés a csapatba. Szerencsére azonban a legnagyobb vetélytársam, Kovács Feri Egerbe igazolt, így megnyílt előttem az út. Az 1965 és 1973 közötti időszak csodálatosan telt, igaz, sokat is dolgoztam érte.

Az Újpest elleni 1969-es kupameccs és az FTC-vel szembeni pályaavató mérkőzés emléke élénken él a hálóőrben, mint ahogy azt is szívesen idézi, egyáltalán hogyan lett labdarúgó.

– Pici gyermekként nagy álmom volt, hogy futballista legyek. Mindent ennek rendeltem alá. Noha Miskolcon középfokú zenei gimnáziumot végeztem és a harsonázást is szerettem, ám érettségi után a rézfúvókától szájfertőzést kaptam, így az élet ezen területén nem fejlődhettem tovább. Osztálytársként tudhattam Koós János előadóművészt, akinek az oboa volt a hangszere.

Berentés Lajosnak másfelé vitt az útja, egészen Gyöngyösorosziig, ahol az ércbánya osztályvezetőjeként állították választás elé: foci vagy munka? Utóbbi következett, majd pedig sportmasszőri tanfolyam Budapesten, az FTC gyúrójánál, Vinkovics Lajosnál. A klubhoz történő visszatérés harminc éven tartó elkötelezettséggel párosult. A felnőtteken kívül az utánpótláskorú labdarúgóinak izmait is karbantartotta. Ez ért véget.

– Markazon élek, Gyöngyöspatán horgászok, második házasságomból született két fiam a lányommal együtt továbbörökíti a zenei tehetséget. A futball már háttérbe kerül, de nem bánkódok, sőt, továbbra is nagy szurkolója maradok a klubnak. Nem bántam meg, hogy így alakult az életem.

Háromezer néző előtt az Újpest ellen

A kupasorozat legjobb 64 csapata között négyes csoportokban folytak a küzdelmek 1969-ben. A Gyöngyösi Spartacus a 12 csoportból első helyen jutott a legjobb 32 közé, ahol már az egyenes kiesésben az NB I-es Újpestet fogadhatta június 18-án.

GYÖNGYÖSI SPARTACUS–ÚJPESTI DÓZSA 1:3 (0:2)

Gyöngyös, 3000 néző. Vezette: Teuschler.

SZPARI: Berentés – Ács, Nagy I., Szalma – Forgács, Gáspár – Kövecsi, Bágyi, Rácz (Nádudvari), Szatmári (Balogh), Bartha. Edző: Péczely Szabolcs.

ÚJPEST: Borbély – Komáromi, Horváth, Szinyi – Harkányi, Simon – Hegyi, Juhász, Nyíró (Kollár), Nagy L., Tóth A. Edző: Baróti Lajos.

GÓL: Horváth (öngól), ill. Tóth A., Nagy L., Juhász.

A kezdőrúgásba is beletette az érzést

A DEAC elleni parádés 5–0 előtt a Gyöngyösi AK elnöke, dr. Weisz Péter dísztárggyal köszönte meg Berentés Lajos munkáját, aki utána elvégezte a kezdőrúgást.

– Mondtam a fiúknak, hogy a tiszteletemre tegyenek ki magukért – idézi a meccset a visszavonuló. – Az eredmény önmagáért beszél, tényleg úgy játszottak, hogy élmény volt nézni. A csapatot képesnek tartom, hogy kiharcolja a bennmaradást, ami most a legfontosabb feladat. Az új vezetés ambiciózus személyekből áll, látszik, hogy tenni akarnak a klubért. Ha pedig így lesz, ebből csak jó sülhet ki. A keretet jó mentalitású, strapabíró focisták alkotják, akik a debreceniek ellen fényesen bizonyították, mire képesek.