Jurecska Ruben a Maszek-díjig szárnyalt

A díj történetében először rendkívüli jelleggel nem az utolsó hazai felnőtt mérkőzés alkalmával került az arra jogosult kezébe a vándorserleg. A Szőlőskert Nagyréde SC–Istenmezeje elleni bajnoki találkozón ugyanis néhány vendégszurkoló a rendbontásban jeleskedett. Emiatt csak a mérkőzés lefújása után a rendezők és a kiérkező rendőrség által megvédett klubhelyiségben adódott lehetőség az ünnepélyes átadásra.

– Sajnálom, hogy bizonyos nézők viselkedése miatt nem a mérkőzéskor megszokott időpontban és helyen valósulhatott meg a díjátadás – fogalmazott ifj. Majoros András, a díjnévadó utódja. – Egy bajnoki rangadón, sokkal nagyobb taps kíséretében átvett elismerés még nagyobb lendületet adhatott volna. De biztos vagyok benne, hogy így is hatása lesz az édesapámról elnevezett serlegnek a fiatalra. Nem véletlenül kapta, sokat tett érte. Nemcsak a pályán volt ellenállhatatlan, hanem a jó játék alapjául szolgáló

edzéslátogatásban is. A siker titkát megfejtette. A munka meghozta gyümölcsét, s remélem, ezen az úton a többi ifjú labdarúgó is követi.

A vándorkupát ifj. Majoros és a Pál Ferenc borász vállalkozó vezette díjbizottság részéről Hegoczki F. Zsolt újságíró adta át. Nagy Attila neveltje örökserlegben is részesült Kovács Lászlótól, a Szőlőskert Nagyréde SC klubelnökétől. A Hego Kreatív Stúdió szervezésében megjelent Farkas Ádám FIFA játékvezető is gratulált a díjazottnak, s elismerőleg szólt a „Maszek”-díj működéséről.

– Édesanyám, Bencze Márta az autópályán „száguldva” az ország másik pontjából hozott haza kocsival, hogy átvehessem a díjat – szólt Jurecska Ruben díjazott. – Mi mindent megteszünk a díjért a családban. Így volt ez bajnokság közben is, amikor szintén nagyon szerettem volna bizonyítani csapattársaimnak és a vezetésnek. Amikor visszatértem, pár beszólás ért, de örültem, hogy hibám után végül visszafogadtak a társak. Köszönöm ezt nekik, hiszen ebben a táptalajban sok energiát mozgósíthattam a csapatért. Itt érzem magam igazán a bőrömben, itt szeretek lenni. De nemcsak nekik akartam megmutatni, mire vagyok képes, hanem az egy hónapja elhunyt patrónusomnak, Szőcs Áronnak is. Odafönn szerintem boldog lehet most.

A díjnyertes miután újra magára talált, kiemelkedő gyorsaságával, remek passzolásaival, jó irányítóképességével, pincéreket megszégyenítő tálalású gólpasszaival hívta fel magára a figyelmet, de cselezésben sem volt rest és gólja is akadt. A középpályás szorgalmas volt pályán kívül és lélekszakadva küzdött a zöld gyepen. Pedig csak tizenhat éves.

– A díjátadás előtti balhéra nem volt szükség, nem sportpályára illett – folytatta Jurecska. – Szomorú voltam, hogy így a labdarúgás egyik lényegi részének, a díjátadónak vissza kellett húzódnia. Jól esett viszont, hogy a világmeccsekről, tévéből látott játékvezető, Farkas Ádám személyesen beszélgetett velem, megdicsért, s mondta, hogy folytassam tovább a megkezdett utat, mert az a jó út.

Szintén öröm fogta el a kis Jurecskát, amikor a szőlőskerti ezüstérmes felnőtt játékosok gratuláltak neki a Maszek-díjhoz.

– Kicsi korától röptetni szoktam húgomat otthon – így a díjazott. – Nagyon élvezi. Föntről teljesen átlát mindent, az egész világ kibontakozik előtte. A mindenség szépsége és a lényege is elé kerül. Lehet, hogy ez segített nekem is a futballban, hiszen picurként engem is röptettek a családból. Mára nemcsak a világot, hanem a pályát is igyekszem átlátni, mintha felülről nézném a mérkőzés menetét. Ez további élvezetet ad a játékban. A jövőben igyekszek minél magasabbra szárnyalni a labdarúgásban...