A domoszlói kapitány szerint a négy ponttól akad százszor fájóbb

– Öt vereséggel kezdtek, majd két meccsen négy pontot sikerült gyűjteni, utána újabb három kudarc következett. Ebből kiindulva mit vár csapatától az Energia SC elleni szombati mérkőzésen?

– A kezdés és a felkészülés vegyes érzelmekkel telt a csapat részéről – mondta a heol.hu-nak Leffler Sándor. – Tudtuk, hogy nem lesz leányálom az I. osztály számunkra, de bizakodva vágtunk bele. Egyáltalán nem úgy indult és folytatódott az egész, ahogy azt szerettük volna. Hol a balszerencse, hol a hiányzók, de legtöbb esetben a hozzáállás okozott, és mai napig okoz gondot a csapatnál. A vereségeket kár magyarázni, a pontok viszont akkor jöttek, amikor a „B” vagy „ZS” csapatunk olyan erőket mozgósított fejben és szívben, amelyeket a II. osztályban mutatott az egész keret. Az Energia SC elleni meccsre szeretnénk úgy kiállni, hogy az eredménytől függetlenül megmutassuk mindenkinek, de legfőképp magunknak, hogy van keresnivalónk ebben az osztályban. Természetesen nyílt titok, hogy legalább egy pontért utazunk Gyöngyösre.

– Mi az oka, hogy eddig nem tudták felvenni a megyei I. osztály ritmusát?

– Az I. és a II. osztályt nem lehet egy lapon említeni, sem a játékosállomány, sem a csapatok, sem a klubok nincsenek azonos szinten. Attól, hogy megnyertük a II. osztályt, még így is óriási lépcsőt kellett vagy kellett volna meglépni. Említettem a balszerencsét, illetve a hiányzókat. Eddig még nem akadt két olyan hétvége, amikor közel ugyanazzal a csapattal tudtunk volna kiállni. Így nem egyszerű beilleszkedni a bajnokságba és felvenni olyan ritmust, aminek tavaly a töredékével aranyérmet nyertünk.

– Leginkább mire lesz szükség ahhoz, hogy legalább a döntetlen összejöjjön Gyöngyösön?

– A legfontosabb, hogy fejben ott tudjunk lenni. Ha ez sikerül és nem szokásosan csak 13 játékossal megyünk el, akkor lényegében bármi megtörténhet.

– A saját helyét és szerepét hogyan ítéli meg úgyis, mint aki csapatkapitányként vezényel?

– Tavaly küzdenem kellett az első számú posztért, idén ez nincs így. Mondjuk, ha kellene, nem is biztos hogy sikerülne. Így nem tudom magam folyamatosan százszázalékosan pörgetni. Az előző idényben a csapat egységes brigádot alkotott. Minden gárdában a kapusok a „magban” szerepelnek, ám idén nincs egység. Csak pillanatokra jelenik meg az az összefogás, amely tavaly jellemzett bennünket. Ez számomra százszor fájóbb mint, hogy csak négy ponttal rendelkezünk. Eddig négy alkalommal vezethettem kapitányként a pályára a társakat, és sosem kértem semmi mást, csak annyit, bárki legyen az ellenfél, ne veszekedjünk, érezzük jól magunkat együtt a pályán miközben kúszva mászva egymást segítve a pontokért küzdünk. Tudom, nekem is mindenképp fejlődnöm kell úgy technikailag, folyamatos jó formával, mint fejben, hogy száztíz százalékosan ott tudjak lenni a csapatban. Továbbá ahogy játékostársam, Pásztor Martin tanár úr mondaná:

„Az se lenne baj, ha megtanulnék védeni”.