Egriként válogatott volt, Dániában két bajnoki címnél tart a dzsúdózó

– Dánia nem éppen cselgáncs-nagyhatalom. Mi vagy ki vonzotta északra?

– Alapvetően dán barátnőm miatt költöztem Dániába, akivel négy éve találkoztam először Cipruson, amikor külföldi tanulmányainkat folytattuk – válaszolta Rudinszky Ádám. – Azt nehéz megmondani, mióta élek Dániában, mivel amíg egyetemre jártam, addig ingáztam a két ország között, és idén augusztusban álltam munkába Koppenhágában. Korábban, az egyetemi

évek alatt több szakmai gyakorlaton vettem részt az északi országban és dolgoztam Magyarország koppenhágai nagykövetségén is. Jogászként végeztem tavaly otthon, azonban itt teljesen más irányba vezetett az utam. Magyar jogi diplomával pályakezdőként nem egyszerű elhelyezkedni külföldön, ezért más, egy sokkal nemzetközibb vonalat kellett találnom. Mindig is érdekelt az

online marketing világa, és sikerült kint munkát találnom a digital marketing területén egy félig dán, félig nemzetközi környezetben. Leginkább angol nyelven dolgozom, de néhány feladatot dánul kell megoldanom.

– A cselgáncs jelenleg milyen szerepet tölt be az életében?

– Négyéves koromban kezdtem el dzsúdózni és hosszú, majd négy éves kihagyás után tavaly nyáron volt rajtam újra judogi úgy, hogy az évek során figyelemmel kísértem a versenyeket. Ha nem is volt mindig időm minden mérkőzést megnézni, a 100 kilós súlycsoportra mindig szakítottam időt. Tudtam, hogy van egy tehetséges 100 kilós dán srác, aki éppen csak lemaradt a tokiói

olimpiáról, így beballagtam az itteni dzsúdó klubba (Amager Judo Skole), és közöltem, szívesen segítenék Mathias felkészülésében. Ugyanis gondoltam, hogy nem sok 100 kilós nemzetközi szintű edzőpartner akad a fél Magyarország méretű Dániában. Rám is fért némi tréning, mert a sok vizsgaidőszak, illetve a járvány okozta körülményeknek köszönhetően elmaradtam a régi versenyzői formámtól. A klubban tárt karokkal fogadtak, az első edzéstől kezdődően barátként kezeltek, így elkezdtem újra rendszeresen edzeni, azonban a Covid miatt hamar véget is értek az edzések. Közel fél évig zárva kellett tartania a teremnek a korlátozások miatt. Idén augusztusban azonban visszatértem a szőnyegre és mostanra sikerült viszonylag jó formát összehoznom, amivelmeg tudtam nyerni a dán bajnokságot. Az igazat megvallva, az első két hónapban igencsak„rozsdás” volt a mozgásom, el kellett telnie három-négy hónapnak, mire ismét megközelítettem a régi önmagam. Heti három-négy alkalommal járok edzeni munka mellett, és örömmel tölt el, hogy visszatértem a tatamira. A közeljövőben szeretnék a skandináv régióban nemzetközi versenyeken,

Európa-kupákon részt venni, kipróbálni magam újra. Teljesen más érzés teher és elvárások nélkül élvezetből, nyomás nélkül versenyezni, valamint mentálisan is máshogy állok a megmérettetésekhez.

– A fiatal évek sikeres szereplése után volt lehetősége arra, hogy itthon profi sportolóként folytassa?

– Igen és kaptam is volna szerződést, azonban inkább a jogi egyetemet választottam. Nehéz döntés volt, mert meg volt bennem a lehetőség, hogy ott legyek a profik között, de akkor nem éreztem eléggé motiváltnak magam ahhoz, hogy az egyetem mellett élsportoljak. A jogi egyetem önmagában is komoly kihívás, nem tudtam volna százszázalékosan odatenni magam az

élsportban. Világszinten pedig, ha az ember nem nyújt minden nap 110 százalékot, akkor előbb-utóbb lehagyják a többiek.

– Megvan az első két dán bajnoki címe? Lesznek az újabbak?

– Nem terveztem újra versenyezni, de az itteni edzőm mondta, hogy benevezett a versenyre, méghozzá két kategóriában. Így elindultam az Openben is, ahol súlycsoporttól függetlenül bárki szerepelhet. Az Open súlycsoport döntőjében sikerült felülmúlnom a dánok korábbi top versenyzőjét, aki többször is volt helyezett Európa-bajnokságokon. Nyolc mérkőzésem volt a nap folyamán, mindegyiket ipponnal nyertem meg, és szereztem két bajnoki címet.

– „Csak” versenyzik vagy jöhet az edzősködés is?

– Heti néhány alkalommal tartok edzéseket a serdülőtől a junior korosztályig. Nagyon jó barátság alakult ki köztem és a klub tagjai között, kifejezettem örültem, amikor megkértek a tréningek vezénylésére. Jövőre tervezünk csapatépítő tréninget tartani Egerben.

– Rengeteg időt és energiát fektetett a dzsúdóba. Mit kapott vissza a sportágtól?

– Leginkább a céltudatosság, a kitartás, illetve a tisztelet az, amelyekre a dzsúdó megtanított. Rengeteg helyre eljuthattam, rengeteg embert megismerhettem és nagyon sok élményben volt részem élsportolói éveim során. Jártam edzőtáborban Japánban, a dzsúdó őshazájában, Miamiban és Abu-Dhabiban világbajnokságon szerepeltem, továbbá Európa legtöbb országában versenyezhettem. A sport segített a stresszes helyzetek leküzdésében, legyen az például állásinterjú vagy vizsga, hiszen a versenyeken a szőnyeg mellett, feszülten várva a mérkőzéseket, az ember megedződik az ilyen helyzetekre. Bevallom őszintén, már nagyon hiányzott ez az érzés, nagyon jó volt újra átélni. Nem utolsó sorban hatalmas megtiszteltetés a hazámat képviselni, a válogatott melegítőt felvenni nagy nemzetközi sporteseményeken.

– Nevelőedzője, Horváth Tamás milyen útravalóval látta el? A közös munka eredménye miben mutatkozik meg?

– Horváth Tamással nagyon jó párost alkottunk. A közösen évek során rengeteget tett hozzá a fizikai és a mentális fejlődésemhez. Sokat köszönhetek neki, kiváló trénernek tartom, a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk, rendszeresen beszélünk. Ő is nagy örömmel vette, hogy újból elkezdtem versenyezni. Rajta kívül külön köszönet jár erőnléti edzőmnek, Major Attilának és az Egri

VSI igazgatójának, Kovács Gézának, aki biztosította a nemzetközi versenyzéshez szükséges támogatást, amíg Egerben cselgáncsoztam.

– Mit tervez a jövőre vonatkozóan a tatamin és a civil életben?

– Még fiatal vagyok, előttem az élet. Nehéz erre válaszolni, hiszen, amikor elkezdtem az egyetemet, akkor teljesen máshogy képzeltem a jövőmet, de talán ez a legszebb az egészben. A barátnőm dán, ezért itt tervezünk letelepedni. A dzsúdóhoz mindenképpen közel szeretnék maradni az életben. Célom, hogy a munkám mellett rendszeresen minél több edzést tudjak tartani az itteni judokáknak, illetve szeretnék újra versenyezni, a formámnak megfelelő szinten.