Istenmezején nagyon büszkék NB I.-es kézilabdázójukra

– A válogatott keretbe történt meghívás azt bizonyítja, hogy pályafutásának íve töretlen. Azaz eddig a tervei szerint alakul a játékoskarrierje?

– Sajnos nem volt töretlen a pályafutásom, mert sokat küzdöttem térdfájdalommal, emiatt műtétre is sor került, illetve akadtak kisebb sérüléseim, de a sportolóknál benne van a pakliban – mondta Utasi Linda. – A karrieremet konkrétan nem terveztem meg, ám nyilván vannak kitűzött céljaim, és jól haladok afelé, hogy ezeket elérjem.

– Kinek vagy kiknek köszönhetően jutott el idáig, értve ez alatt a szakmai fejlődést és a magánéletet?

– A szakmai fejlődésben valamennyi edző részt vállalt, akikkel eddig dolgoztam. Közülük a legtöbbet Deli Rita segítette az NB I-be jutással és azzal, hogy az élvonalban helyt is álljak. A szüleim mindig és mindenben kisegítettek, mindent megadtak, hogy az legyek, aki. Rajtuk kívül a párom, Dézsi Bence, az UNI Győr ETO HC jégkorongozója járul hozzá ahhoz, hogy jobb és jobb legyek.

– Az Alba Fehérvár KC csapatának alapemberként hogyan látja: idén mi lehet a reális cél a gárda számára?

– Nagyon fiatal a csapatunk és sok munka van velünk, ugyanis még nem vagyunk annyira rutinosak, illetve egyáltalán nem kezdtük jól a szezont. Ezzel együtt a reális célunk a 8–9. hely lehet, amennyiben olyan játékot mutatunk, amilyet az elmúlt két mérkőzésen láthattak tőlünk.

– Erre a szezonra vonatkozóan egyénileg miben, hol akar előbbre lépni?

– Erre nehéz válaszolni, mert szó szerint mindenben tudok még fejlődni, és szeretnék is. Erőnlétben feltétlenül szeretném, hogy hatvan percig tudjak száz százalékot  nyújtani támadásban és védekezésben egyaránt.

– Hosszabb távon miben gondolkodik a válogatottságot, az esetleges klubváltást vagy a légióskodást illetően?

– Nemrég írtam alá további két évre Székesfehérvárra. Nem szoktam nagyon előre gondolkodni, hogy hová szeretnék majd igazolni, ám azt tudom, mindenképpen szeretném külföldön is kipróbálni magam. A válogatottat illetően természetesen boldog vagyok, hogy behívtak, viszont éreztem, rengeteget kell még dolgoznom, hogy olyan szinten legyek, mint azok a lányok, akik oszlopos tagjai a nemzeti csapatnak.

– Gyerekkori lakóhelyéről, Istenmezejéről érdeklődnek-e ön iránt, ismeretei szerint mennyire követik figyelemmel a pályafutását?

– Mivel több rokonom is Istenmezején és környékén él, ezért igen. Sokszor felhívnak, ha esetleg adta a tévé a meccset azzal, hogy „néztünk a tévében, nagyon ügyes voltál.” Még akkor is ezt mondják, ha nem voltam az. Szeretem őket, mert nekik olyan vagyok, mint egy híres sportoló. Azt nem tudom, hogy a faluban mennyire követik figyelemmel a kézilabdát, de remélem, mostantól többen felfigyelnek rá, hiszen gyönyörű sportágról van szó – legalábbis szerintem.

Nagyszülők és unokatestvérek társaságában – Sajnos az edzések és a meccsek miatt nagyon keveset lehetek otthon – felelte Utasi Linda arra kérdésre, mikor járt utoljára Istenmezején. – Legutóbb karácsonyra tudtam hazamenni, mindössze két napra. Régebben, amikor nyáron egy hónap szünetünk volt, azt az időt otthon töltöttem a nagyszüleimmel és az unokatestvéreimmel. Ezek számítottak a legjobb nyaraimnak.