HE-DO B. Braun Gyöngyös: emberfeletti teljesítmény kellett a hatodik helyhez

– Az a tény, hogy a legutóbbi hetedik helyezést sikerült felülmúlni fantasztikus eredmény. Tavaly nyáron Bartucz László, Gerdán Tibor, Gábori Máté, Halász Levente vagy épp Dino Hamidovic személyében rutinos játékosok távoztak, az elmúlt szezonnak lényegesen fiatalabb kerettel vágtunk neki – fogalmazott Bíró Balázs a klub honlapján, majd a jövővel kapcsolatban megjegyezte: van még potenciál a csapatban.
A szakember a szezon legnagyobb sikerének az OTP Bank-Pick Szeged legyőzését tartja, míg a mélypontnak az egri és a komlói vereséget tekinti.
– Ha szakaszokat nézünk, akkor az utolsó nyolc mérkőzést nevezném a csúcspontnak, azt a nyolc meccset, amelyen mindössze egy vereséget szenvedtük. Ez emberfeletti teljesítmény. Talán a tavasz első felében éltük át a legnehezebb pillanatokat. Érdekes és tanulságos, hogy féléven belül történt ez a hullámzás – folytatta Bíró Balázs.

Ősszel:    13    5    1    7    377–401    11
Tavasszal:    13    7    2    4    396–391    16
Otthon:    13    8    2    3    398–379    18
Idegenben:    13    4    1    8    375–413    9
Összesen:    26    12    3    11    773–792    27
Azzal, hogy az őszi idény utolsó mérkőzésén sérülés miatt Schäffer Zsolt és Lucia Bura személyében mindjét jobbátlövőjét hosszú időre elveszítette a Gyöngyös úgy tűnt, tavaszra nehéz helyetbe kerül a csapat. Arra a kérdésre, hogy miként sikerült orvosolni a problémát a szakember így válaszolt:
– Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a két sérülés nem olyan időszakban történt, amikor egymást követték a mérkőzések. Előttünk állt a januári alapozás, ami időt adott arra, hogy kezeljük a helyzetet. A kulcs Ubornyák Dávid és Schmid Péter jobbátlövőben nyújtott játéka volt, felnőttek a feladathoz, emiatt nagyon hálás vagyok nekik. Le kellett butítani azt a kombinatív kézilabdát, amit szerettünk volna játszani. Kívülről úgy tűnhetett, hogy egyszerű alapjátékokat játszunk, de ez nem teljesen igaz, mert ebben nagyon sok tudatos elem volt, és nagyon sok gyakorlás állt mögötte. Ettől persze tény, hogy leegyszerűsödött a játékunk. A tavasz első felében, a Komló és az FTC elleni vereség környékén, féltem is attól, hogy a játékunk annyira beszűkül, hogy meccs közben nem tudunk újat húzni. Akkoriban tartottam tőle, hogy ebből még komolyabb baj is lehet, utólag bevallhatom, megfordult a fejemben, hogy esetleg hátrafelé kell majd nézegetni és még a bennmaradásért is komoly harcot kell vívni. Természetesen a télen szóba került balkezes játékos igazolása, de mivel akkor már pontosan tudtuk, hogy nyártól milyen összetételben vágunk majd neki a következő szezonnak, nem akartuk ezt a rendszert megbontani és egy oda nem illő játékost igazolni, aki ráadásul ki tudja, mikorra tudott volna a csapatba illeszkedni. Nagy Ádám hazahívása is szóba került, de akkor úgy véltük, ez nem szolgálná a személyes fejlődését, ezért ezt az opciót is elvetettük. Azonban ekkor is szerencsénk volt, a Komló elleni meccs után háromhetes bajnoki szünet következett, ami alatt sikerült rendezni a sorokat és meg tudtunk indulni felelé. A csapat összezárt, és a tavasz második felében rátettek egy jó nagy lapáttal. Talán akkor értek igazán csapattá. Ez nem csak mérkőzéseken, de edzéseken és az öltözőben is látszott. Időre volt szükség, hogy a háromirányítós játék beérjen, ekkorra szokták meg a páros kapcsolatokat, és állt össze a játékunk. Ami pedig még nagyon kellett ehhez a meneteléshez, az a kimagasló kapusteljesítmény, ami az odáig eltelt bő másfél évben hiányzott. Adódtak persze jó meccseik a kapusainknak, de huzamosabb időre nem sikerült kiszámíthatóan stabil teljesítményt nyújtani. Az utolsó nyolc meccsen azonban a kiemelkedő egyéni teljesítmények mellett a kapuban is stabilizálódtunk, ami ugyancsak kellett a hatodik helyhez.

A már említett szerb hálóőr, Aleksandar Tomics mellett szinte minden poszton akadt olyan játékos, aki kimagasló teljesítményt nyújtott.
– A balszélen Varsandán Milán töltött be meghatározó szerepet, az ő érdemeit az utolsó mérkőzés és az azt követő ünneplés is jól megmutatta. Bízom benne, hogy a két fiatal, Edwards Olivér és Gyallai Bercel ősszel elindulnak azon az úton, hogy az örökébe lépjenek. Balátlövőként Bodor Márk teljesítménye felfelé ívelő, bízom benne, hogy jövőre legalább ilyet vagy még jobbat tudunk kihozni belőle. Remélem, Kovács Gergő műtétje után a bajnokság elejére százszázalékos állapotba kerül, és újra azt a játékot láthatjuk tőle, amit a NEKA-n a térdsérülése előtt nyújtott. A beállóknak a mi rendszerünkben nagyon nagy szerepe van, támadásban és védekezésben is sok múlik rajtuk. Hegedüs Márk vezér volt a pályán és azon kívül egyaránt. Jóga Norbert nagyon jól egészítette ki őt, míg a lengyel Pawel Pietruszko nem tudott beilleszkedni, és a teljesítménye is elmaradt a klubtársaitól. A helyére érkező Dobi Sándortól azt reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket, és akár hosszú távon megoldás lehet az egyik beállós pozíciójára. Irányítóinkkal, Ubornyák Dáviddal, Martin Potiskkal, Schmid Péterrel és Gráf Martinnal maximálisan elégedett vagyok, különösen azzal, amit tavasszal produkáltak. Jobbátlövőben sajnos a sérülések határozták meg a szezont, de biztos vagyok abban, hogy Schäffer Zsolt megerősödve tér vissza, és Mitar Markezzel, valamint a fiatal Nagy Ádámmal együtt nagyon erős triót alkotnak majd. Jobbszélen számomra az év egyik legkellemesebb meglepetése Jaros Olivér teljesítménye. Bármilyen szituációban került bevetésre, nem okozott csalódást, és tavasszal Lakosy Máté is kezdte visszanyerni az első szezonban mutatott formáját – zárta szavait a szaekmber.