JÓ reggelt!

„Szép kislány ez a Virág, kár, hogy olyan pipaszárak a lábai.” A szomszéd fiú hangja még most, harminc év múltán is a fülembe cseng. Meg a nagyanyámé, ahogy csípőre tett kézzel ráripakodott: „Mit akar maga attól a gyerektől?” Mert én kilencéves voltam, a fiú meg húsz. Később anyám sóhajtozott, amiért nem örököltem tőle csodaszép lábait. Szuper futóművekkel, fájdalom, azóta sem dicsekedhetek. De a minap, amikor barátnőm lábát kritizálta valaki, feltolult bennem az emlék. Rögtön utána nagyanyám mondása, amivel megvédte szegény lábaimat: „Jó láb az. Nincs eltörve, nem igaz?”