A képzelet végtelen útján

[caption id="" align="alignleft" width="305"] Jancsó Miklós elválhatatlan „tettestársából”, forgatókönyvírójából sugárzott az életöröm, bölcsesség és humor
[/caption]Évekkel ezelőtt történt.

– Tudod, az élet sokkal izgalmasabb annál, minthogy a magunk sorsába temetkezzünk – mondta maga elé nézve a kórházi ágy szélén, láblógálósan.

– Így van, pontosan így! – erősítette meg a frontot az éppen arra vizitelő, fiatal képű ügyeletes orvos –, én aztán tanúsíthatom, hiszen most is azért van itt az író úr, mert összekeverte a gyógyszereit. Most rendbe hozzuk, de egyszer nagyon ráfizethet a szórakozottságára –, erre Gyula rám nézett, szemmel intett, nem kell a dokit komolyan venni. És amint az orvos magunkra hagyott, máris belekezdett egy őt nagyon foglalkoztató téma kifejtésébe.

– Lemegy egy tudós a Föld közepébe, hogy tanulmányozza a magját. Tiszta tűz az egész világ. Egyszer csak észreveszi, hogy tüzes figurák úszkálnak a tűztengerben, köztük egy gyönyörű lány. A férfi beleszeret a lányba, az viszonozza. Igen ám, csakhogy a tudós nem tud kibújni a szkafanderéből, mert akkor elégne. Csak vágyakoznak, és nézik egymást fantasztikus szenvedéllyel. Aztán utasítást kap a tudós, hogy térjen vissza a felszínre. A nő nem bírja elviselni, hogy elveszítse, ő is csináltat egy szkafandert magának a hideg ellen. Együtt jönnek fel, és fent nézik egymást ugyanúgy, ahogy lent, mert hogyha a nő levetné a szkafanderét, abban a pillanatban megfagyna. A tudós epekedik, vágyakozik, nem bírja, nekiront a lánynak, átszakítja a szkafanderét, és megöleli. Abban a pillanatban egy marék hamuvá válik a tudós, a nő pedig kőszoborrá. Ez a kőszobor ott áll Angliában a tengerparton, akkor sem megy ki a tenyeréből a hamu, hogy ha fúj a szél... – ahogy belemelegedve mesélte a sci-fi balladát, orrára csúszott vastag keretes szemüvege. Novella lett belőle. Mint ahogy regénybe, drámába, forgatókönyvbe formálódott mindennapokon átlendítő képzeletének sok-sok rendhagyó gyermeke. Se  vége, se hossza sokfelé ágazó irodalmi munkásságának.

Most, hogy nem tudták „rendbe hozni”, a végtelen magasságba emelkedett. Alighanem végigbolyongja fantáziájának tájait.