Esélyegyenlőséget a színészeknek

– Miért nem kamara a MASZK?
– Szeretett volna azzá válni. Sajnos, megfosztottak minket ettől a lehetőségtől, maradtunk egyesület. De mégis szerencsésen alakult az ügy, mert az Európai Unióhoz történt csatlakozással megszűnt a kamara új értelmezése. Az európai jog csupán egyfajta viszonyt ismer el, és ezt parancsolóan írja elő: munkáltató és munkavállaló viszonyát. A magyar színész egyre védtelenebbé válik. A szerződések jószerivel csak a kötelességeit határozzák meg; kiszolgáltatott, kényszervállalkozásokba van szorítva. Ez sokszor egyéni „bozótharcosokká” fokozza le az alkotó embereket. Ki-ki vérmérsékletéhez képest küzd, vagy elviseli a megalázó helyzetet. Közreműködtünk a művészek jogállásáról szóló törvény – közismert nevén a művészstátusz – előkészítésében. jelentős változást hozott volna a művészek helyzetében, de többszöri módosítás és hosszú csatározás után sem sikerült a törvényhozással elfogadtatni.
– Főbb céljaik?
– Fő célunk, hogy védjük tagjaink szakmai, anyagi, erkölcsi és szociális érdekeit, hitelüket, rangjukat és etikájukat. Másrészt rendkívül fontos szempont a minőségi munka: a művészi színvonal szinten tartása vagy emelése. Ezért is kezdeményezte a MASZK az évente megrendezett Pécsi Országos Színházi Találkozót, aPOSZT-ot. Ez alkalmat teremt arra, hogy szembesüljünk azzal, hol tartunk, milyen irányban haladunk, mivel lehetünk elégedettek és melyek a tennivalók. Ugyanakkor a fesztivál mindannyiunk munkájának a szakma előtti megmérettetése.

– Az elnök milyennek látja a magyar színházi szakma helyzetét?
– Hű képet nyújt az ország gazdasági helyzetéről. Azt is mondhatnám, a színház képes keresztmetszetét adni az országos struktúrának. Hiszen a színházban sok különböző szakma képviselői dolgoznak együtt: kétkezi munkások, díszletezők és műszakiak, adminisztrátorok és szervezők. Ráadásul a teátrum gazdasági vállalkozás, alapvetően mégis művészeti tevékenység. Ami az országban történik, azt – mint egy érzékeny műszer – azonnal jelzi a színházi társadalom. Úgy érzem, nagyon magunkra vagyunk hagyva. A színházak anyagi támogatottsága évek óta változatlan. Közben drágul a világ körülöttünk.
– Igaz, a színházak a pénzügyi támogatásból nem egyforma eséllyel részesülnek.
– Így van. Az ország harminchat kőszínháza közül a vidékiek a megyei és városi önkormányzat irányítása alá tartoznak. A budapesti színházak egyik része a fővárosi önkormányzattól, másik része a kulturális minisztériumtól függ. Aztán vannak még alternatív és alkalmakkénti rendezvényekre létesült színházak. Bármelyikhez tartozzon is a színész, a MASZK képviseli az érdekeit.
– Például úgy, hogy beleszól a színház irányításába?
– Az irányítási folyamatba. Ugyanis gond a felelősség áthárítása, de talán ennél is nagyobb baj, hogy nem látjuk körvonalazódni a szakma jövőképét. Nemzeti stratégiai tervek készülnek a gazdaságban, a jogalkotásban, törvénykezésben, nyilvánvalóan az állami adminisztrációban, elsősorban az unió által előírt területeken. Eközben nem látok ilyenfajta tervezést a kultúrában. Ez személyesen is nagyon érzékenyen érint. Mivel az adófizetők pénzéről van szó, nagyon jó lenne, ha minket, színészeket is bevonva, kialakítanának egy elképzelést, amelyet tudatosan, következetesen, együtt gondolkodva végrehajtanánk. Azt tapasztalom másfél évtizede, hogy ha van is terv, a megvalósítás vagy sodródás az árral, vagy rögtönzésjellegű. Holott a kultúra és a művészet a társadalmi tudatállapot fokmérője. Meglehet, ha egy folyamatos és következetes terv mentén haladnának, akkor kevesebb lenne az alkoholista, a drogos, kevesebben kerülnének kórházba, fogyasztanának gyógyszert, és az sem lehetetlen, hogy a családok jobban összetartanának...

– Csakhogy az sem mindegy, hogy a közönség különböző rétegeinek milyen művészetet vagy szórakoztatást kínálunk. Milyen a jó színház?
– Nyitott, hogy a közönség különféle elvárásainak megfeleljen, ugyanakkor nem mondhat le az értékek továbbadásáról. A szórakoztató színdarabok mellett időről időre mutasson be klasszikus drámát, kortárs műveket, és helyet kell adnia az európai színházi törekvéseknek. Mindezt persze minőségi szinten, amelyre csak a kellőképpen megfizetett színész, rendező és színházi ember képes. Ehelyett az a jellemző, hogy a színházi ember a kultúra napszámosa. Elég csak annyit mondanom, hogy például egy tavaly végzett növendékem – jelenleg pécsi pályakezdő színésznő – csak úgy tudja magát fenntartani, hogy a nyugdíjas édesanyja támogatja. A színház pedig az állam gondjára marad.
– Pedig a kultúra ugyanúgy áru, mint bármelyik piaci tényező.
– De csak a színházi üzleti vállalkozás! Az, amelyik eladásra szánt szórakoztató produkciót hoz létre. Ezzel nincs is semmi baj, ez korrekt üzleti akció, emellett sok esetben rendkívül professzionális alkotás. De nem erről beszélünk, hanem a nonprofit, kultúrát és művészetet átadó színházról, mint az európai közegbe beágyazódó művészeti intézményrendszerről.
– Hogyan kerülhet be a magyar színház az európai művészeti vérkeringésbe?
– Régi álmom egy évente rendszeresen Magyarországon megrendezett, nemzetközi színházi találkozó. Ez egyelőre távlati terv... Viszont egy kéthetes nyári színésztábor létrehozása talán reális célkitűzésnek mondható. Régi nagy mesterek, pályán lévő és pályakezdő kollégák találkozhatnának egymással, cserélhetnének tapasztalatot. Meglehet, ez lenne az egyetlen lehetőség arra, hogy közelebbről megismerjék egymást.

– Csakhogy a tömeg nem a színházban, hanem a televízióból szívja magába a kultúrát. Érdemes lenne a képernyőt és a színpadot valamilyen módon egymáshoz közelíteni.
– Már bele is vágtunk. A MASZK elnöksége stratégiai lépést tett ebbe az irányba. Szövetséget kötöttünk a Drámaírói Kerekasztallal, a TV-s Művészek Társaságával, és közösen kidolgoztuk a Várkonyi Zoltán-programot. Ezzel megkerestük az ORTT-t és a kulturális minisztériumot. Ami elindult, az több mint biztató. Jövőre a köztelevíziók műsorán havonta egy alkalommal egy-egy színházi produkcióból készült tévéjáték szerepel majd. Szeptembertől pedig legalább húsz produkciót felvesz és műsorára tűz valamelyik köztelevízió. Ez nagyobb ismertséghez, több munkához juttatja a színészeket, ami jótékonyan hat majd vissza a közérzetükre, a színházi munkájukra és a művészi megújulásukra. Ehhez kapcsolódik a MASZK másik, az esélyegyenlőség megteremtéséért kezdeményezett akciója is. Szeretnénk elérni, hogy a városi televíziók rögzítsék a színházi előadásokat. Kialakítottuk és folyamatosan frissítjük, gazdagítjuk internetes honlapunkat. Például közöljük, hogy hol és mikor keresnek színészt valamilyen darabra. Másfelől szeretnénk a színházi kritikát újjáéleszteni, és egy-egy előadás értékelését médiaközelbe hozni.
– Ez elég körülményesnek látszik, hiszen – a város-vidék megosztottságához hasonlóan – a színházak is megosztottak.
– Hát ez az! Ezt kellene valahogyan „kivédeni”. Az évad elején szeretnék találkozni az országos lapok kulturális rovatainak vezetőivel. Azt szeretném elérni, hogy a fővárosi előadásokkal párhuzamosan a vidéki bemutatókról is jelenjen meg kritika. Mi több, konkrét fejleményről is beszámolhatok: a jövő évadtól minden hónap utolsó hétvégéjén négy oldal terjedelemben jelenik meg MASZK címen színházi melléklet a Vasárnap Reggelben. Így megvalósul az esélyegyenlőség: végre egy helyen olvashat a színház iránt érdeklődő olvasó az egész ország színházi életét bemutató összeállítást. Nagy örömömre szolgál az a nyitottság, amelyet a kiadó részéről tapasztaltam.

– Kemény fába vágta a fejszéjét. Hogyan fér színészi-művészi életébe az érdekérvényesítő munka?
– Jobban megnézem a naptárt.
– Ősszel milyen darabokban láthatjuk? 
– Alföldi Róbert rendezi Schiller Stuart Máriáját, abban játszom, ezt követően a Vígszínházban Zsótér Sándor rendezővel Maeterlinck Kék madár című darabját próbálom. Az egyetemen pedig Marton Lászlóval közösen indítunk új osztályt.

Hegedűs D. Géza színész, rendező

Ibrány, 1953. május 7.

1971-75: Színház- és Filmművészeti Főiskola

1975-től: a Vígszínház tagja

1987-től: a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense

2000-től: a MASZK Országos Színészegyesület elnökségi tagja

2005-től: a MASZK elnöke

díjai: SZOT-díj, Érdemes művész, Ajtay Andor-díj

1971-75: Színház- és Filmművészeti Főiskola

1975-től: a Vígszínház tagja

1987-től: a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense

2000-től: a MASZK Országos Színészegyesület elnökségi tagja

2005-től: a MASZK elnöke

díjai: SZOT-díj, Érdemes művész, Ajtay Andor-díj -->