JÓ reggelt!

„Gyönyörű a fogsora!” – mondja az öreg úr. Botjára támaszkodva áll előttem az utcán, és csak úgy ontja a bókokat. „Hát még a szeme, az arca, az alakja! Értek a nőkhöz, elhiheti. Kilencven évet megértem.” Jön a troli, az öreg közli: ő is az Andrássy útig megy. A második megállónál indulok az ajtó felé. Hallom, hogy kiabál a hátam mögött: ez még nem az Andrássy! De azért lekecmereg utánam. Az utcán már én is látom, hogy ez tényleg nem az Andrássy. Eggyel előbb szálltunk le. Az öreg szemrehányóan néz rám.
„Látja, megmondtam – dohogja. – Nem hisznek az embernek. Hiába, maguk, nők mind ilyenek.”