Lázadók a puccsista ellen

A silverstone-i Brit Nagydíj árnyékában Münchenben újfent összeültek a csapatvezetők és a Nemzetközi Autósport Szövetség (FIA) képviselői. A kérdés az volt, hogyan lehetne úgy megújítani a Forma–1-et, hogy az mindenkinek jó legyen: a csapatoknak, a versenyzőknek, az FIA-nek, de még a nézőknek is. Az ülés előtt volt egy nem hivatalos forgatókönyv is, ami úgy szólt, hogy a csapatok esetleg kísérletet tesznek Max Mosley FIA-elnök megbuktatására. Ez persze nem most történt volna meg, hiszen majd csak októberben lesz elnökválasztás, mindenesetre a csapatok előtérbe tolhattak volna valakit, aki majdan megmérkőzhet az angollal.

Végül azonban nem lett semmi az egyébként is hígított puccskísérletből, a csapatok ugyanis inkább az egyezkedés mellett döntöttek. Tudniillik be kellett látniuk, hogy Mosleyt, a választási rendszer körmönfontsága miatt, korántsem olyan egyszerű megbuktatni. A szisztémát maga az elnök módosította, talán még emlékezve a daliás időkre, amikor 1980–81-ben az ő irányításával félemlítették meg a sportágat akkoriban irányító FISA akkori elnökét, a francia Jean-Marie Balestre-t. Igazi pókerjátszma volt: 1980 novembere és 1981 februárja között tényleg elindult egy sorozat, amelyben, többek között, részt vett a Williams, a McLaren és a Lotus. Ugyanakkor távol maradt a Renault, a Ferrari és az Alfa Romeo. Vagyis szétszakadt a mezőny, látszott, egyik cég sem működik a többiek nélkül.

Úgyhogy végül megegyezés született, Balestre maradt, a kereskedelmi jogokat viszont egy Bernie Ecclestone nevű úr kaparintotta meg. Tíz évvel később pedig Mosley legyőzte Balestre-t az elnökválasztáson. Az aktuális eljárás értelmében az FIA elnökét a szövetség közgyűlése választja, melybe az FIA tagszervezetei delegálják képviselőiket. Csakhogy ezek a képviselők nem egyénekre, hanem listákra adják értékes voksaikat, melyeken legalább 23 (ennyi jelentősebb pozíció van a testületben) jelölt neve szerepel. Mindenki csak egy listán szerepelhet, és a győztes listán szereplők közül kerül ki az FIA első embere. Ha valaki elnök akar lenni, körbe kell vennie magát olyan társakkal, akikre szintén hajlandóak szavazni a küldöttek. 

Másik lehetséges megoldás a már sokat emlegetett rivális sorozat elindítása lehetne, de igazából ez is csak 2008-tól jöhetne szóba, hiszen a 2007-es szezon végéig érvényben van a Concorde-szerződés, amelyet valamennyi csapat aláírt. Három év múlva viszont akár el is indulhatna az új, FIA-től és Max Mosleytól független sorozat, ez esetben pedig, mai állás szerint, a szövetség húzná a rövidebbet. A csapatoknak ugyanis van pénzük, technikai hátterük, és vannak támogatóik, akiknek feltehetően szintén nem nagyon hiányozna az egyre agresszívebben politizáló angol. A mai Forma–1-ben így maradna a 2008-tól érvényes, új szerződést eddig egyedüliként aláíró Ferrari, a mezőnyt pedig GP2-es autókkal kellene feltölteni. Ebben az esetben viszont új szabályokat kellene hozni, hiszen mégsem versenyeztethetnek egy versenylovat szamarakkal.

De la Rosa volt az első

A pénteki első szabadedzésen a McLaren–Mercedes spanyol tesztpilótája, Pedro de la Rosa volt a leggyorsabb a Brit Nagydíjon. A második legjobb időt a Toyota brazil versenyzője, Ricardo Zonta érte el, míg a harmadikat a BAR–Hondát irányító, angol Jenson Button. Aztán a másodikon is folytatódott De la Rosa „uralkodása”, délelőtti idején közel egy másodpercet javított. Mögötte ezúttal is Zonta érte el a második legjobb eredményt, a harmadik azonban a szintén McLaren– Mercedest irányító, kolumbiai Juan Pablo Montoya lett.