Turul engedély nélkül

Rendben van, lehetnek emberek, akik számára a turulmadár szent állat, a nemzet eredetének szimbóluma. Mások másban hisznek, mást tisztelnek, az ilyesmit kinevetni vagy kétségbe vonni nem szép dolog. A magyarok kerecsensólyma, amelytől a benne hívők szerint maguk a honfoglalók is származnak, ilyen értelemben szép szimbólumnak is felfogható. Nem véletlen, hogy az első magyar állami bélyeg, amelyen nem Ferenc József vagy egy levélboríték látható, éppen a turulmadarat ábrázolja.

Még azzal sincsen baj, hogy a turul tisztelői nem foglalkoznak azzal, milyen mozgalmak kapták fel és használták a madarat 1918 után. Tudjuk, hogy az irredenta, majd a teljesen szélsőjobboldali erők is zászlajukra tűzték. De hát a magyar zászlót vagy a himnuszt nem? Dehogynem, ettől még a ma is használt és elfogadott szimbólumok. Egye fene, még azt is el lehet fogadni, hogy vannak emberek, akik szerint a második világháború áldozataira leginkább egy turulmadár emlékeztessen. A baj tehát nem itt van.

Mitnyan György, a főváros 12. kerületének polgármestere a jelek szerint hisz benne, hogy apai ágon egy kerecsensólyomtól származunk, és ezt a „tényt" egy logikai ugrással rávetíti a második világháború áldozataira. Oké. De miért kell ráerőltetnie ezt a hitet saját kerületére, és az ország fővárosára? A fővárosi közgyűlés elutasította az emlékmű tervét (31:17 arányban), építési engedélye nincs, ennek ellenére szombaton Budán széttárta szárnyait az öt méteres kerecsensólyom. A felavatás több ezres szélsőjobboldali tüntetéssé változott, a Fidesz, amelynek Mitnyan polgármester a politikusa, távol tartotta magát az árpádsávos avatástól.

Ha valóban lebontják majd a szép helyen felépült művet, azt nem politikai okokból teszik majd. Ahogyan nem lehet engedély nélkül családi házat építeni, úgy nem lehet emlékművet sem. Ha így lesz, a turult fel lehet állítani valamelyik Emese-leszármazott kertjében. Akkor a dolog nem lenne végre közügy, és az érdeklődők bármikor látogathatnák. A többség pedig békén lenne hagyva.