Tüntettek a tandíj ellen

[caption id="" align="alignleft" width="220"] Fotó: Kerék Ágnes
[/caption]A tandíj böszmeség, Hiller István pedig rossz arcú ember: ha nem is a legfontosabb, de mindenképpen súlyos tanulságai ezek a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konfernciája (HÖOK) által a tandíj, hivatalos nevén fejlesztési részhozzájárulás (fer) ellen rendezett tüntetésnek. De ne szaladjunk ennyire előre: elöljáróban nézzünk néhányat a vártnál kevesebb, néhány ezer résztvevő feje fölé emelt transzparensekből.

„Miből?” – teszi fel az egyik tábla a legfontosabb kérdést. „Reformokat a jövőnkért, ne a jövőnket a reformokért” – áll egy másik transzparensen. Hogy a Kossuth tér Budáról messze van, jelzi: a Várban levő Dísz téren néhány árpádsávos zászlót lengető demonstrálót a  rendezők távozásra szólítottak fel.

Első szónokként Nagy Zoltán, a HÖOK alelnöke lép a mikrofonhoz. „A tüntetés nem cél, hanem eszköz, és néha szabad, sőt, jó, ha az utcán kap nyilvánosságot egy ügy” – mondja, kiemelve: nem magukért tüntetnek, hanem a jelenleg középiskolás generációért, hiszen a tandíj csak azok számára lesz kötelező, akik 2007-től kezdik megy felsőfokú tanulmányaikat. Nagy emlékeztet arra: mind a négy parlamenti pártnak feltették a választások előtt a tandíj bevezetésével kapcsolatos kérdést, s minden politikai erő nemmel válaszolt (a tömeg e ponton már hangosan fújol és „hazudtak” felkiáltásokkal reagál).

 „Kiderült: a nem lehet igen is, ha az érdekeik úgy kívánják” – jegyzi meg. Az alelnök szerint a tandíj nem más, mint a hallgatók sarcolása és a pazarlás támogatása, s a kormány a döntések meghozatalakor nem volt kíváncsi az érintettek véleményére. Kijelenti: mindent megtesznek, hogy megakadályozzák, hogy Magyarországon ebben a formában vezessék be a tandíjat. „Nem hagyjuk, nem hagyjuk” – skandálja a tömeg.

A diákokat több társadalmi szervezet is támogatásáról biztosította – így például a Liga Szakszervezetek, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a PDSZ is. „A tandíj elzárja a felemelkedés útját” – ezt már Ráczné Balogh Sarolta, XVIII. kerületi nagycsaládos mondja. Előkerül a vizitdíj és a gázáremelés is – a többgyermekes asszony kijelenti, hogy az elszegényedett családok nem tudják majd kifizetni a tandíj által rájuk rótt terheket. Szerinte a tudáshoz való hozzáférés akadályozása manipulálható embereket teremt. „Tiltakozunk az ilyen jövő ellen” – mondja – a tömeg az események ezen pontján a már-már kézzelfogható szimpátiától felhevülten tombol a gyönyörűségtől.

A következő fellépő Cser Károlyné a nagymamák képviseletében felháborítónak tartja azt a tendenciát, amely költséges hobbiként állítja be a tanulást. A hónapokban zajló eseményeket az ötvenes évek értelmiségiellenes hangulatával állítja párhuzamba. A színpadon őt egyetemisták követik. A tandíjjal való – finoman szólva ellentmondásos – viszonyukról egy felvidéki lány azt mondja: lehet, hogy nem is tanulna az országban, ha előre tudja, fizetni kell.

És, hogy a kultuszminiszter miért rossz arcú? Kiderül az egyik szünetben sugárzott klipből. A hallgatói tiltakozások történetét bemutató kisfilm alaphangját az Illés Amikor én még kissrác voltam című dala adja. És mit tesz Isten, az inkriminált sornál –„Elvisznek engemet rossz arcú emberek” – mindig Hiller Istvánt csempészi a képernyőre az ötletgazdag vágó.
Sötétedéskor Gaskó István, a Liga elnöke biztosítja támogatásáról a hallgatókat. Megtapsolják, de a többség láthatóan unja. „Az öreglány jobb volt” – mondja egyik diák a másikának. Hiába: a generációs ellentétek unoka-nagyszülő viszonyban simulnak el.