Az ördög nem alszik

A héten kihozták a legújabb korrupciós listát, amelyen a negyven európai ország közül a 16. helyet foglaljuk el. Nincs ebben semmi meglepő, tudtuk ezt eddig is. Ebből következően nem is nagyon kellene meglepődnünk, ha véletlenül felszínre jut a közpénzek lenyúlási módozatainak egyike vagy másika. De mégis valahogy rossz érzés minden újabb inflagranti, látni is azt, amit úgyis tudunk.

De a néplélek furcsa, mert ha puszta véletlenségből(?) kibukik egy ilyen ügy, kombinálni kezd és összesküvés-elméleteket sző. Ezek közül az egyik legnépszerűbb az a kronológiai füzér, amelynek nyitóképeként Orbán Viktor az uniós pénzek lenyúlásával vádolja a kormányt, amire a miniszterelnök lehazugozza az ellenzék vezérét, hogy másnapra aztán a Hír tévéből kifolyjon a Zuschlag, Weiszenberger és társaik. Aztán persze a jobboldali ideológusok és pártkatonák újra felteszik a "szervezett pénzlenyúlás" című lemezt, amire baloldali ideológusok és pártkatonák "elszigetelt jelenségről" kezdenek beszélni, egyúttal felidézve az Orbán-kormány idején elkövetett "szervezett pénzlenyúlás" legnépszerűbb fejezeteit. S eközben a kocsmapolitikusok egyik fele az október 23-ára való ráhangolódás jegyében azt hajtogatja, hogy ezt aztán már nem viszik el szárazon, míg a másik arra számít, hogy napokon belül kibukik egy korrupciós ügy a jobboldalról is, csak az egyensúly kedvéért.

Ám a legszebb az egészben mégiscsak az, hogy közben Gyurcsány Ferenc eltökélt harcot indított a képviselők költségtérítéseinek letisztázására, hogy ugyan ne irritálják már annyira a köznépet jó politikusaink. Hát most kábé úgy néz ki ez a harc, mint a Mrozek novellában a plébánosé, aki egész nap hirdette az igét, hogy aztán hazaérve a bohócsapkás ördögöt találja a konyhaasztalánál.