Petőfi bevette Sanghajt, pedig el sem sült a magyar csodafegyver

„Petofi, Petofi” – mondja mosolyogva nekünk két 60 körüli férfi egy sanghaji parkban, amikor kézzel-lábbal elmagyarázzuk nekik, honnan jöttünk. A jókedélyű emberek mit sem sejtenek arról, hogy néhány méterre tőlünk áll a magyar költő egyelőre piros lepellel letakart szobra. Azt sem tudják, hogy a rendőrök kivételesen határozott céllal lepték el a Petőfi Sándor kínai fordítójáról Lu Hszün-ről elnevezett parkot: népes delegációval érkezik Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, hogy leleplezze Szabó Gábor szobrászművész alkotását.

Mi viszont egy idő után kezdjük szégyellni magunkat, hiszen egyre népesebb kínai társaságunk Petőfi után több magyar hírességet is említ nekünk – Puskás nevét ezúttal nem halljuk –, mi pedig legfeljebb Mao Ce-tungot tudjuk felidézni hosszú távú memóriánkból.

Pedig érkezésünk célja éppen az, hogy a kínaiak jobban megismerjék Magyarországot. Több művésszel, köztük Vásáry Tamás karnaggyal, Kocsis Zoltán zongoraművész-karnaggyal, vagy Palya Be énekesnővel megerősítve, a miniszterelnök Pekingben vasárnap, Sanghajban pedig kedden nyitotta meg a magyar évadot.

A 800 millió forintos keretből Kína kilenc városában jövő áprilisig rendezendő kulturális, turisztikai, gasztronómiai és gazdasági programok, természetesen Magyarország szebbik arcát mutatják. Petőfi és a bárhol, bármikor hatalmas sikert arató Monti-csárdáson túl azonban egy „virágzó gazdaság”, „az Európai Unió kapuja” is megjelentetik itt Magyarországtól több mint hétezer kilométerre.

A gazdasági fórumokon fellépő kormánytagokat idézve, a kelet-közép-európai régió legjobb infrastruktúrája, gyors ütemben épülő autópályák, kivételes logisztikai bázisok jellemzik Magyarországot. A szándéknyilatkozatokon túl a delegáció nem tér haza üres kézzel. Kóka János gazdaság és közlekedési miniszter és Paszó Hszü, a Livan Biodegradable Product Co. Ltd vezérigazgatója tegnap írták alá azt a megállapodást mely alapján több mint 800 új munkahely jön létre Magyarországon egy 18 millió eurós (több mint négy és fél milliárd forint) beruházással. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében három év alatt felépülő üzemekben a cég környezetbarát alapanyagokból élelmiszeripari csomagolóanyagokat állít elő a hazai és az európai piac számára.

A 2007-2009 között Alsózsolcán és Edelényben megvalósuló beruházás kukorica felhasználásával, a műanyaghoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező, élelmiszeripari termékek tárolására alkalmas környezetbarát dobozokat állít majd elő a hazai és az európai piac számára. A teljes egészében lebomló növényi keményítő nem mérgező, káros hatásoktól mentes, szagtalan, tűzbiztos, olaj- és hőálló. Egyéb lebomló anyagokkal összehasonlítva könnyen formázható és feldolgozható, továbbá fagyasztóban, illetve mikrohullámú sütőben is jól használható.

Születtek más üzletek is a hét folyamán: a jelenleg kínai tulajdonban levő, de Magyarországon működő Skála például a Sanghai melletti tengerparton készül lakóparkokat és üdülőkomplexumokat építeni. A Masterplast speciális szigetelőanyagok gyártására kötött szerződést: az alapanyagok Kínában készülnek majd, a végtermék pedig nálunk, és Magyarország lesz az európai elosztás központja is. Az EUMilk nevű, éppen ebből a célból alakult cég, a Túró Rudi készítés technológiáját osztja meg egy kínai piacra gyártó vállalattal.

Márpedig ez a piac nem lebecsülendő. Kínában 1,3 milliárd ember él, jövedelmük most havi 1000-3000 jüan (25-75 ezer forint) között mozog, ám a következő évtized végére a pekingi vezetés „a szerény jóléti társadalom” megteremtését tűzte ki célul. A jólét jelei már most is látszanak, elég csak végig sétálni Sanghaj valamelyik csillogó bevásárló utcáján.

Az is látszik azonban, a kínaiaknak van még elég pénzük arra, hogy nálunk fektessék be. Jóllehet, a magyar befektetések értéke – 250 millió dollár – tavaly még meghaladta a hazánkba érkező kínai tőkéét, a magyar kormány azt reméli, az ázsiai nagyhatalom a jövőben nem csak ócska könnyűipari termékekkel árasztja el az országot, de minőségi árukkal vagy akár szolgáltatásokkal is.

Erre talán van lehetőség, hiszen Pekinget, de főleg Sanghajt elnézve, Kína jóval több, mint műanyag cipő vagy mérgező gyerekjáték. Kérdés persze, hány vállalkozót csigáz majd föl a szintén a látogatás idején megalapított Kínai Márkás Áruk Központja (CBTC), amelytől éppen azt várják, hogy a csúcstechnológiát képviselő cégek, de legalábbis nem a gyengébb minőségű iparral foglalkozó vállalkozások töltik meg.

Nem sült el a magyar csodafegyver - Mi fán terem a Gömböc?

A kínaiak továbbra sem tudják, mi az a Gömböc. Pedig a magyar küldöttség ezt az új találmányt szánta a híres magyar kreativitás példájának, a fejleszteni kívánt tudásipar jelképes termékének a kínaiak számára. Gyurcsány Ferenc szerda este megpróbálta elmagyarázni a példázatnak szánt fejlesztést, de ez nem sikerült neki, jórészt nyelvi-fordítási problémák miatt egy sanghaji felőkarcoló 35. emeletén.
A fordítással bajba került tolmács habozása láttán Gyurcsány színlelt ingerültséggel ismételte meg: „Gömböc!”. A tolmács azonban a diplomáciai gyakorlatban igencsak szokatlan módon replikázott a nemzetközi sajtótájékoztatón derültséget keltve, hogy „Miniszterelnök úr, magyarul én is tudom!”. A kormányfő végül meghívta a kínaiakat a 2010-es sanghaji világkiállítás magyar pavilonjába, ahol majd bemutatják a Gömböcöt.