Hírek

2008.06.08. 15:03

Egy beteg ország

Ha elfogadjuk azt a megállapítást, miszerint a pszichés problémák előbb-utóbb valamilyen betegségben (is) manifesztálódnak (márpedig ezt kutatások egész sora erősítette meg), akkor aligha csodálkozhatunk azon a tényen, hogy – József Attila után szabadon – „a magyarok korán halnak”.

Stanga István

Az igazság az, hogy az úgynevezett EgészségVonatot (amely immár másodszor indult el országjáró körútjára, hogy – az ingyenes szűrések mellett – felhívja valamennyiünk figyelmét az egészségtelen életmód következményeire, illetve a különféle kockázati tényezőkre) nyugodtan hívhatnánk akár a „Halál Vonatának” is, lévén a hazai halálozási mutatók egyszerűen brutálisak. Mert ha szinte minden poztív mutatóban el is maradunk az Európai Unió országai között, nem ugyanez a helyzet az elrettentő statisztikákat illetően, amelyek terén – sajnos – messze-messze lekörözzük az EU-tagállamokat. Hogy mást ne mondjak, egy magyar polgár úgy hat esztendővel él kevesebb ideig, mint az európai átlag – a férfiak esetében ez 7, a nőknél 5,1 év –, arról már nem is beszélve, hogy a szív- és érendszeri, valamint a daganatos betegségek miatt bekövetkezett halálozás (amint az ismert, ezek idehaza is a vezető halálokok) az uniós átlag kétszerese-háromszorosa. Mielőtt azonban bárki is megkísérelne némi pártpolitikát vinni az ügybe, sietek gyorsan leszögezni, hogy az utóbbi, kétségkívül elrettentő adatok egyáltalán nem a közelmúlt „termékei”, már amennyiben hazánk ezeket úgy nagyjából két évtizede folyamatosan és kitartóan produkálja.

És bár az okok között teljesen nyilvánvalóan ott szerepel a fentebb már említett egészségtelen életmód csakúgy, mint a magyar egészségügyi ellátórendszer összes problémája – a permanens pénztelenségtől kezdve egészen a korszerűtlen, finanszírozhatatlan struktúráig –, no meg az úgynevezett „egészség-analfabetizmus” (erről egy más összefüggésben már írtam), meggyőződésem, hogy a kétségbeejtő helyzet nem kis mértékben lélektani tényezőkre vezethető vissza. Ha ugyanis elfogadom azt „tételt”, hogy tudniillik a pszichés problémák előbb-utóbb valamilyen betegségben (is) manifesztálódnak (márpedig ezt kutatások egész sora erősítette meg), akkor aligha csodálkozhatunk azon a tényen, hogy – József Attila után szabadon – „a magyarok korán halnak.” És itt nem kizárólag arról van szó, hogy immár hosszú-hosszú esztendők óta valósággal bérelt helyünk van Európa legboldogtalanabb, legelégedetlenebb nemzetei között (ráadásul ott is az élbolyban), hanem arról a szinte már polgárháborús hangulatról, amely viszont csak a közelmúlt éveinek sajátja, s amely nagy valószínűséggel jókora rombolást visz végbe testben és lélekben egyaránt.

Más kérdés persze, hogy az ilyesmit majdhogynem fölösleges elmondani, miután napjaink harci zajában aligha hallatszanak a szavak. Így hát mást nem is tehetünk, mint bízhatunk abban, hogy egyszer majd józanabb, „egészségesebb” időnk köszöntenek ránk. Addig meg legfeljebb nem nézegetjük a statisztikákat.

Ezek is érdekelhetik