Hírek

2008.06.04. 09:27

Politikus, hazudj!

Adott esetben akár örülhetnénk is, hogy az ellenzék vezére nem az a földtől és a realitásoktól elrugaszkodott valaki, akinek beállították (még akkor se, ha ehhez önmaga szolgáltatta a legtöbb „muníciót”), s hogy esetleges kormányra kerülése – szemben az ezt sugalló vélekedésekkel – nem a Kádár-éra egyfajta reinkarnációja lenne.

Stanga István

Politikus hazudj, de rajt'' ne fogjanak – napjainkban talán így szólna a Vojtina ars poétikája című vers oly sokat idézett sora („Költő hazudj, de rajt'' ne fogjanak”), ha Arany János élne, s ha valamely ismeretlen okból netán arra adná a fejét, hogy egy versben emlékezzen meg a politikusi hazugságokról. Tudom, a dolog kicsit bizarrnak tűnik, de valahogy ezek a gondolatok jutottak az eszembe az elhíresült Orbán-találkozó kapcsán, amely egy jó ideig bizonyára témát szolgáltat még a választók, a pártok, a politológusok, no, meg természetesen a hazai és a nemzetközi médiumok számára. És bár a külföldi sajtóban megjelent vélemények közül többet is idézhetnék, maradjunk most csak a a pozsonyi Új Szó egyik írásánál, amelynek szerzője nemcsak azt állapítja meg, hogy „...a magyar politikában kötelező a hazugság” – azaz a pártoknak füllenteniük kell az ország helyzetéről, a terveikről, és így tovább –, hanem azt is, hogy az Orbán Viktornak tulajdonított kijelentésekről, így az első két év esetleges megszorító intézkedéseiről, a nagy állami beruházások leállításáról, a nyugdíjak befagyasztásáról „arrafelé nyíltan nem lehet beszélni, csak zártkörű rendezvényen”. 

Hát, ha nem is esik igazán jól, hogy egynémely országban (talán nem is kevésben) ilyennek látnak és láttatnak bennünket, azt kell mondanom, a szlovák kollégának maximálisan igaza van..., és ezt éppen a Fidesz elnökének elhíresült szavai bizonyítják. Mert hát miért is támadják most oly nagy vehemenciával és olyan kitartóan Orbán Viktort a szocialisták és a liberálisok? Azért, aminek adott esetben talán inkább örülni illene..., hogy tudniillik az ellenzék vezére korántsem az a földtől és a realitásoktól elrugaszkodott valaki, akinek beállították (még akkor se, ha ehhez éppen saját maga szolgáltatta a legtöbb „muníciót”), s hogy esetleges kormányra kerülése – szemben az ezt sugalló vélekedésekkel – nem a Kádár-éra egyfajta reinkarnációja lenne. És hogy miért nem vállalta/vállalja a „valódi” programját, amint azt most sokan a fejére olvassák? Nos, pontosan azon okból, amiért nem vállalták annak idején Gyurcsányék, s ami miatt még jó ideig egyetlen politikai erőtől sem remélhetjük ezt..., mivel az emberek zöme – függetlenül attól, hogy ki és mit állít vagy gondol önmagáról – a legkevésbé sem megszorításoktól terhes, hanem felhőtlen és gazdag jövőről akar hallani, amiként egyáltalán nem reálpolitikusokra vágyik, hanem Messiásokra. És ha ez kell, ezt is kapják.

Régi vesszőparipám (s e meggyőződésemben az Orbán-történet csak megerősített), hogy minket, választókat – hiába is szeretnénk mást hinni – komoly felelősség terhel a politikusok permanens hazudozásaiért, már amennyiben először azt várjuk tőlük, hogy nyakra-főre ígérgessenek, utóbb meg a fejükre olvassuk, hogy megint becsaptak bennünket. Ráadásul – ahogy a fentebbi idézet mutatja – ez a farizeus magatartás máshonnan jól látható. Itthon azonban még nem vagyunk hajlandóak észrevenni.  

Ezek is érdekelhetik