Közélet

2008.06.20. 07:26

Gyermekeikért küzdenek az elvált apák - kálvária a köbön

Miközben hazánkban egyre kevesebben kötnek házasságot, ma minden harmadik házasság válással végződik. A harcban csak vesztesek vannak.

Barta Katalin

 A huszonnyolc éves K. Tamás lassan egy éve vívja kilátástalannak tűnő harcát. Története akár szokványosnak is mondható. Szerelem, házasság, két egészséges gyermek. Hat évig tartott a közös szárnyalás, az építkezés, eddig tartott a holtomiglan-holtodiglan eskü érvényessége. Már úgy tűnt, a legjobb úton vannak, amikor hirtelen borulni kezdett minden, ami addig biztosnak látszott. A feleség házasságuk ellaposodására panaszkodott, egyre több kibúvót keresett a közös programok alól, és egyre több fals történetet eszelt ki kimaradozásai miatt. A szerelmes ember azonban nem képes sokáig trükközni, előbb-utóbb színt kell vallania, magának és esetünkben a megcsalt férjének is.

A válás gyorsan lezajlott, a harc azonban csak ekkor kezdődött el igazán, mégpedig a gyerekekért. Tamás nem egy vesztes típus, különösen ha a számára legfontosabb dologért kell küzdenie: gyermekei boldogságáért. Az elmúlt időszakról így vall:

– Szeretném, ha a bíróság nálam helyezné el a kicsiket, mert úgy érzem, jelenleg én tudok nagyobb biztonságot nyújtani nekik, mind érzelmileg, mind anyagilag. A keresetet a jogi képviselőmmel benyújtottuk, s azóta úgy érzem magam, mint egy hintában. A volt nejem hallani sem akar arról, hogy lemondjon a gyerekekről, ezért a bíróság egyre-másra kéri a szakértői véleményeket. Miskolcon egy kirendelt gyermekpszichológus egyértelműen az én pártomra állt, azonban a feleségem ebbe nem törődött bele, így hamarosan Pesten kötöttünk ki, ahol mindannyiunkat újabb teszteknek vetettek alá. Itt az anyát látták alkalmasabbnak a kicsik további nevelésére. Jelenleg ott tartunk, hogy a két szakembert is beidézik a következő tárgyalásra, hogy ütköztessék álláspontjaikat. Néha úgy érzem, feladom az egészet, de tartok attól, hogy később nem tudnék a gyerekeim szemébe nézni. Azért kérem, hogy írjon a témáról, mert a szűkebb környezetemben nem én vagyok az egyetlen elvált apa, aki szélmalomharcot vív. Jó volna, ha mindenki megértené és elfogadná: az apák ugyanannyira jogosultak a gyermekek nevelésére, mint a nők – összegzi mondandóját a férfi.

A kérdés innentől kezdve az, hogy a bíróságnak milyen körülményeket van lehetősége figyelembe venni ahhoz, hogy eldönthesse, melyik szülő tudja jobban ellátni a gyermek nevelését. Mivel közvetlen bizonyítékokkal nem rendelkeznek, a döntéskor a felek személyes előadására, a tanúk vallomásaira, vagy éppen az óvónők vagy a pedagógusok, szükség esetén a pszichológusok véleményére hagyatkozhatnak.

Tény: a harcba induló apák közül sokan úgy érzik, hogy a bíróság az esetek túlnyomó többségében az anyáknak kedvez, miközben elfelejtik, hogy az apák ugyanolyan esélyekkel indulnak a gyermekért folytatott küzdelemben. A szakemberek is tisztában vannak azzal, hogy a gyermek egészséges fejlődéséhez hozzátartozik mind az apai, mind az anyai minták megismerése. Ennek hiánya komoly lelki sérüléseket és fejlődésbeli gondokat okozhat, ezért a bíróságok lehetőséget adnak a másik félnek a kapcsolattartásra. A helyzet azonban visszás, hiszen az elvált felek viszonya bármikor elmérgesedhet annyira, hogy például a láthatási jogot a tartásdíj fizetésétől teszik függővé. Ez ahhoz is vezethet, hogy a magára maradt fél (többnyire az apák) élete ellehetetlenül a válás után.

Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete azzal a céllal alakult meg, hogy támaszt és segítséget nyújtson az elvált apáknak, és olyan kiegyensúlyozottabb családjogi törvény elfogadását valósítsa meg, amely egyenlőbben kezeli az anya és az apa jogait a válás után. Az egyesület úgy véli: lenne mit csiszolni a jelenlegi törvényen, kezdve a láthatási idő növelésétől a tartásdíj mértékéig, mely véleményük szerint olyan mértékű is lehet, amely lehetetlenné teszi az apák életének újrakezdését. Honlapjukon olvasható az Elvált Apák Kiskátéja is, amely támaszt jelenthet a bajban.

Ezek is érdekelhetik