Visszavonult az ismert politikus, most biogazdálkodással foglalkozik

– A rendszerváltást követő években – egyebek mellett – meghatározó politikai pártok alapítójaként, kiváló publicistaként, kritikusként, Orbán Viktor miniszterelnök egyik főtanácsadójaként, a Heti Válasz alapítójaként szerzett magának ismertséget. Két éve lezárt egy periódust az életében. Most a kertjében ülünk. Az asztalon frissen szedett friss szamóca illatozik, egy üvegtálkában hófehér, ízes kecskesajt kínálja magát. Mind-mind az „Elek birodalom” ajándékai. Idilli kép. Hogyan sikerült idáig eljutni?

– Egy kicsit hosszú volt az út, de megérkeztem. A debreceni egyetem bölcsészkarának elvégzését és egy bécsi, Herder ösztöndíjasként eltöltött évet követően Budapesten kezdődött a közös élet feleségemmel. A Gorkij könyvtárban dolgoztam, Kata egy gimnáziumban tanított.  A Kádár éra utolsó éveiben épp oly nyomasztó volt ez a friss-diplomás kezdet, mint a szoba-konyhás, nyirkos kis lakás, amiben éltünk, és vártuk az első gyermekünk születését. Rövid kitérő következett; egy vidéki szakmunkásképző iskolai tanítás. Itt már nem illettünk bele a "képbe", fogyott a levegő. Világos volt, hogy nem sokáig férünk meg az állam által ellenőrzött világ keretei között. Egy kerecsendi hazalátogatás alkalmával döntöttünk úgy, hogy ideköltözünk. A feleségem nagyanyja ekkor már gondozásra szorult, az ő portáján építkeztünk, s azóta itt élünk. Ma is emlékszem arra a karácsonyra, amikor a temető dombról lenéztem erre a gyönyörű tájra. Határtalan béke töltött el, és tudtam, hogy otthonra leltem. 1986-ban egy éves Soros ösztöndíj adott arra lehetőséget, hogy a költözést követően itthon dolgozhassak, biogazdálkodásba kezdjek.

– Aztán jött a rendszerváltás, s vele együtt az új kihívások. Lakiteleki találkozó, a Magyar Demokrata Fórum megalapítása, országgyűlési képviselőség, később a Fidesz-frakcióba való belépés. Egy ideig Orbán Viktor főtanácsadója volt, majd kormányzati támogatással megalapította a Heti Válasz című hetilapot. Közben rendszeresen publikált rangos folyóiratokba, lapokba. 2008-ban a Lehet más a Politika nevű társadalmi kezdeményezéshez csatlakozott, majd annak párttá alakulása után egyik alapítója lett. A párt két évvel ezelőtti szakadása után hátat fordított a politizálásnak. Miért?

– Az LMP kettéválásakor arra kellett rájönnöm, hogy se fóruma, se közönsége nincs az általam képviselt politikának. Az a fajta politikus voltam, aki környezettudatos szabadelvű konzervatív értékek mentén keresett egyfajta konszenzust, vázolt fel jövőre vonatkozó stratégiákat. Úgy éreztem, elfogyott az a politikai közeg, ahol a saját értékrendemet képviselhettem volna. Belső emigrációba vonultam. Hosszú, válságos időszak ért véget, s elhatároztam, hogy új fejezetet nyitok az életemben. Vagy inkább visszatérek a régi tervhez. A biokertészkedésbe már belekóstoltam, az állattenyésztéshez azonban nem sokat értettem, bár egy ideje csábított a gondolat, hogy kecskéket tartsak. Szerencsére a feleségem egy kicsit tapasztaltabb volt ezen a téren, hiszen ő falusi lány. Bízott abban, hogy meg tudjuk vetni a lábunkat, és visszatérve az első kivonulás terveihez, képesek leszünk önállóan gazdálkodni.

– Menjünk vissza egy kicsit az időben, s idézzük fel az első heteket-hónapokat!
– A véletlen hozta úgy, hogy Besenyőtelken egy palántavásárlás alkalmával néhány kecskét is vettünk. Gondoltam, a néhány hektárnyi saját földünk alkalmas lesz a tartásukra, hiszen a gyümölcsfáinkon, s a kis erdőrészen kívül dús legelő is akad. Szépen-lassan beletanultunk nemcsak a legeltetésbe, a fejésbe, hanem a tej feldolgozásába is. Ma tizenöt kecskénk van, jövőre remélhetőleg már tíz anyát fejhetünk. Kiváló tejtermékeket készítünk, ezek piacra juttatásán is dolgozunk. Sok gyümölcsfát telepítettünk és a régi ősi fajok is szépen teremnek még, ennek köszönhetően az utóbbi két évben negyvenféle lekvár, dzsem készült, amiből bőven jutott eladásra is. Ezek  nagyon kelendőek,  mostanra alig-alig maradt a készletből.

– Szemmel láthatóan a teljes önellátásra törekszenek. Megvalósítható ez a romantikusnak tűnő álom manapság?
– Ha teljesen nem is érhető el, mindenképpen igyekezni kell rá. Az önellátás nem öncél. Fontos ebben a környezet kímélése, de a szabadság, a függetlenség megélése legalább annyira. Mi például a saját kis erdőrészünkből vágjuk ki a téli tüzelőnek valót. Friss gyümölcs, zöldség mindig kerül az asztalra, a jó minőségű húst, egészséges tejtermékeket a kecskék adják, s természetesen tyúkokat is tartunk. A közüzemi számlákat fizetjük, ám ha lehetőség lesz rá, próbálkozunk alternatív energiatermelő szerkezetek (szél, nap) működtetésével is. Törekszünk a környezetbarát gazdálkodásra, bár ez persze hosszabb tanulási folyamat. Biolevekkel, növénytársítással, madártetetők kihelyezésével igyekszünk a vegyszerek használatát a minimálisra szorítani.

– Hogy telik egy átlagos hétköznapja?
– Legkésőbb fél hétkor kelek. Ellátom a kutyát, kiengedem a tyúkokat, megetetem az állatokat. A fejés után elindulok a kecskékkel alkalmas legelő részt keresni, aztán hozzálátok a kerti munkához. Metszem a fákat, bozótot írtok, kaszálok, gyomlálok. Nagy örömünkre a legidősebb fiam is Kerecsenden akar élni családjával, új otthon építésébe és gazdálkodásba kezdtek, tehát időnként ott is besegítek, ahogyan ő is nekünk. Úgy fest, hogy az ötből több gyermekünk is itthon képzeli el a jövőjét, az ő útjukat is igyekszünk készítgetni. Családi összefogással vásárolgatunk kisebb, gazdálkodásra alkalmas parcellákat, hogy ők is belevághassanak álmaik megvalósításába.

– Most, hogy így megállapodott, mennyire követi az aktuálpolitika alakulását?
– Nagyon keveset tévézek, az internetet ritkán használom, néhány hetilapot azonban még rendszeresen tallózok. Egy-két hírműsort is meghallgatok, de nagyjából ennyi. Bár van véleményem, már nem érzek késztetést arra, hogy ennek hangot adjak. Ez számomra is meglepő. Elmondhatom, hogy életem legboldogabb időszakát élem családommal. Hatvanadik születésnapomra az egyik legszebb ajándékot is megkaptam: megszületett az első unokám.

Névjegy

Elek István (Nagykálló, 1955. április)

Tanulmányok: Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Bécsi Egyetem, politikatudomány (Herder Ösztöndíj)

Életút: újságíró, kritikus, közíró, politikus. Az 1980-as években a József Attila Kör vezetőségi tagja és több vidéki lap szerkesztője, valamint a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja. 1990 és 1994 között előbb MDF-es, majd fideszes országgyűlési képviselő. 2002 és 2004 között a Heti Válasz főszerkesztője. 2009-ben a Lehet Más a Politika egyik alapítója. Közéleti-politikai tevékenységén túl kiterjedt közírói-publicisztikai munkássága van, írásait több újság (pl. Magyar Nemzet, HVG) közli. Emellett több könyvet jelentetett meg. Munkásságáért 1998-ban megkapta Az Év Könyve-díjat, valamint 2005-ben a Pethő Sándor-díjat. 2003 és 2007 között a Prima Primissima díj társadalmi tanácsadó

Tanulmányok: Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

Bécsi Egyetem, politikatudomány (Herder Ösztöndíj)

Életút: újságíró, kritikus, közíró, politikus. Az 1980-as években a József Attila Kör vezetőségi tagja és több vidéki lap szerkesztője, valamint a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja. 1990 és 1994 között előbb MDF-es, majd fideszes országgyűlési képviselő. 2002 és 2004 között a Heti Válasz főszerkesztője. 2009-ben a Lehet Más a Politika egyik alapítója. Közéleti-politikai tevékenységén túl kiterjedt közírói-publicisztikai munkássága van, írásait több újság (pl. Magyar Nemzet, HVG) közli. Emellett több könyvet jelentetett meg. Munkásságáért 1998-ban megkapta Az Év Könyve-díjat, valamint 2005-ben a Pethő Sándor-díjat. 2003 és 2007 között a Prima Primissima díj társadalmi tanácsadó Elek István több évtizedes komoly szellemi munka után tért haza Kerecsendre, hogy megteremtse családja számára az önellátás feltételeit. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON -->