Baba

A tiszta szobában a szépen összehajtogatott ágyneműk között találtam egy csodálatosan szép aranyhajú babát. Istenem, de nagyon szép volt! Piros pettyes ruhácskája, fehér kis cipőcskéje, fehér puffos ujjú kis blúza és szép mosolygós arcocskája volt. A fején pöttyös kis kalapot viselt. Nagyon szép, gyönyörű volt, a szívem repesett az örömtől.
Ahogy beléptem a tiszta szobába, megláttam a 2 méteres csillogó karácsonyfát, nagyon boldog voltam. Szép volt, a szüleim krepp papírba csomagolt kockacukrot, papírból készült angyalkákat és sok-sok ezüstösen csillogó szalagot akasztottak rá. Meggyújtották a gyertyákat.

Akkor észrevettem, hogy az én aranyhajú babám nincs ott a fa alatt. Apró ajándékok voltak, de a baba sehol. Kicsi szívem elszomorodott. Miért nem kaptam meg? Hová lett? Ki tette oda a szekrénybe? Amikor este befeküdtem aludni, csendben sírdogáltam, de szüleimnek nem szóltam a babáról. Másnap megnéztem, de a baba nem volt a szekrényben. Visszatértem a Kati babámhoz, ő volt a vigaszom.

Teltek az évek, 67 éves lettem és még most is szomorúan gondolok arra a karácsonyra. Édesanyámat megkérdeztem, miért nem kaptam meg azt a babát? Ő azt válaszolta, hogy nem emlékszik semmiféle babára. De akkor hogyan került oda az a csodálatos baba?! Már sosem fogom megtudni.