Együtt emlékeztek az egri sortűz áldozataira

Az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium dísztermében kezdődött hétfő délután a közös megemlékezés az 1956. december 12-i egri sortűz áldozataira. Elsőként Habis László, a város polgármestere köszöntötte a megemlékezőket. Fiatalkori emlékei közül felidézte az 1956-ban történteket, amikor hallotta a tankok dübörgését és a fegyver ropogását, majd visszaemlékezett a félelem és megfélemlítés időszakára.

– A mi generációnknak van feladata abban, hogy az új generációk megismerjék a történteket – hangsúlyozta a polgármester. A megemlékezésen az 1956-os egri események aktív résztvevői is jelen voltak, közülük dr. Csank István, az ’56-os Szövetség Egri területi Szervezetének vezetőségi tagja mondott beszédet mindannyiuk nevében. Az ifjú gimnazistákhoz, a fiatalokhoz szólva úgy fogalmazott: ők már megöregedtek, belefáradtak a hazugságözönbe, ezért képletesen átadja nekik a lyukas zászlót, hogy ha veszélybe kerülne a haza becsülete, gondolkodás nélkül védjék meg azt.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Fotó: Berán Dániel
[/caption]

– Nem volt vége 1956. november 4-én a forradalomnak: zűrzavar volt és káosz – mesélte, majd érzékletes képet festett a hallgatóság előtt az akkori egri helyzetről. A diákság nevében Oláh Zsófia, a gimnázium diákja szólalt fel, aki a történelmi visszaemlékezés mellett beszéde zárásaként kérdéseket tett fel kortársaihoz: ha holnap ismét eljönne a harcok ideje, vajon hányan törnének az első sorokba, és ugyanakkorra lánggal égne-e bennük is a hazaszeretet, mint égett az 1956-ban harcoló hősökben?

Megható szavakkal emlékezett dr. Lukács Tamás, aki édesapja hozzá irányuló szavait is idézte: „ne gyűlölj, mert csak a gyengék gyűlölnek”.

A díszteremben a programot a diákszínjátszó verses, zenés műsorával zárták, majd a megemlékezés az 1956-osok Emlékparkjában folytatódott. Réti Árpád színművész Radnóti Miklós Töredék című versét szavalta. Az imákat követően elhelyezték a tábla előtt az emlékezés koszorúit.