Emberi sorsok a forradalomban

A Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban a közelmúltban teltház előtt mutatták be Szecskó Károly helytörténész Emberi sorsok, 1956 című kötetét, amelynek megjelenését a 60. évfordulóra megalakult emlékbizottság is támogatta.

A hiánypótló kötet különleges főhajtás az 56-os forradalom egri hősei és családjaik előtt, hiszen komoly kutatások, alapos interjúk előzték meg a benne szereplők életrajzának vázolását. A kötetet Habis László polgármester méltatta, majd Á. Varga László, a Budapesti Levéltár nyugalmazott igazgatója – aki egyébként a lektori teendőket is vállalta – mutatta be a közönségnek.

Itt születtek, éltek, haltak, tanultak vagy dolgoztak

Szecskó Károly szerint még sokat kell tenni a város helytörténészeinek az 1956-os forradalom eseményeinek feltárásáért. A 60. évforduló jó alkalom volt arra, hogy 56 egri hőseiről egy életrajzi kötet jelenjen meg, amelynek ötlete dr. Tóth Ferenc főorvostól, az 56-os Szövetség Eger Heves Megyei Regionális Szervezetének egykori elnökétől származik.

– Az életrajzi gyűjteménybe bekerültek mindazok a személyek, akik már nincsenek közöttünk, de bármilyen módon kapcsolódtak Egerhez – itt születtek, éltek, haltak, tanultak vagy dolgoztak –, s akik részt vettek az 1956-os eseményekben. A szócikkek terjedelme nem az adott személy jelentőségétől függ, hanem attól, hogy milyen mennyiségű, minőségű anyagot találtunk róla. Munkánk megírása előtt tüzetes levéltári, irattári kutatásokat végeztünk.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Telthát előtt mutatták be a bibliotékában Szecskó Károly könyvét. A szerző (jobbra) dedikálja a kötetét az érdeklődő olvasónak
[/caption]

- Ezen kívül felhasználtunk visszaemlékezéseket, valamint az 1956-os események résztvevői családjának birtokában lévő iratokat és az Állambiztonsági Hivatalok Történeti Levéltárának anyagát – fogalmaz a szerző, aki a továbbiakban azt is hangsúlyozza, hogy az 1956. november 4-e után kezdődő, az egész társadalom megfélemlítését célzó megtorlás időszakában keletkezett dokumentumok koholmányokon alapultak, amelyeknek célja a súlyos büntetések kiszabása volt. A büntetések célja pedig az elrettentés, s mértéke nem állt arányban az elkövetett cselekményekkel. A jegyzőkönyvek sokszor valótlanságokon alapultak, s egymásnak ellentmondtak.

A sírba vitték magukkal a titkukat

– Munkánkat nehezítette, hogy – gyerekeik védelmében – a szülők elhallgatták 1956 történéseit, olyannyira, hogy sok esetben a sírba magukkal vitték titkukat. Az 56-os hősök leszármazottai nehezen nyíltak meg, hiszen ők is érezték a forradalom következményeit. Megdöbbentő, hogy a hozzátartozókban még ennyi idő után is él a félelem. A kötetben szereplők családtagjainak felkutatása valóságos nyomozati munkát igényelt, számos esetben sajnos nem is járt sikerrel. Ebből az időszakból fényképek nem találhatók, még a családok birtokában sem – fűzte hozzá Szecskó Károly, aki egyúttal köszönetet mondott azoknak, akik  a kötet megjelenését támogatták.

A szerző szomorúan konstatálta, hogy máig sem váltak népünk igazi példaképeivé az 56-os hősök, amint az az 1848–49-es forradalmárokról elmondható. Pedig véleménye szerint ez rendkívül szükséges lenne a jelenlegi értékvesztett világban, amikor a család szétzilálódik, a nemzeti tudat egyre inkább elhomályosul. Jellemző a közöny, az összefogás hiánya, a hagyományos erkölcsi normák elvetése, s az egynapos „hírességek” válnak ifjúságunk példaképeivé. Tragikus, hogy szűk körben még Szálasi, Hitler és Sztálin neve is felmerül követendő példaként. A riasztó jelenségek hátterében a globalizáció, a kozmopolitizmus, a modern technika túlzott fetisizálása és az elektronikus kultúra túlburjánzása állnak.

Többen is foglalkoztak az eseményekkel

Az 1956-os hősök méltó bemutatására csak 1990 után kerülhetett sor. Farkas András ügyvéd-újságíró az 1990-es évek elején a Heves Megyei Hírlap hasábjain közzétett portrésorozatában említést tett az 1956-os személyekről is. A miskolci Felsőmagyarországi Kiadónál 1992-ben jelent meg dr. Renn Oszkár Ellenőrzötten című kötete. A szerző a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója volt 1956-ban, s az intézmény Diákparlamentjének egyik vezetőjeként aktívan részt vett a forradalmi eseményekben, amelyért másfél év börtönbüntetést kapott. A memoárban szépírói eszközöket is felhasználva csak egy konkrét nevet említve számolt be az átélt eseményekről.