Korán bekerült a szimfonikus zenekarba

 – A megyeszékhelyen születtem, a nálam 8 évvel idősebb bátyám, Béla még a szüleim korábbi lakhelyén, Szajlán látta meg a napvilágot. Később apukám a városban kapott tanári állást. A II. világháború idején, 1945-ben hadifogságba esett. Oroszországban volt 3 és fél évig – eleveníti fel izgalmas gyermekkori történetét Ágostonné Kugler Zsuzsanna, a Tinódi Sebestyén Tagiskola énektanára, az Egri Szimfonikus Zenekar tagja. – Az édesanyám és édesapám kapcsolata legendás volt. A fogság idején aligha tudtak levelet váltani, nem tudtak egymásról semmit, az édesanyám mégis megvárta édesapámat.

[caption id="" align="alignleft" width="640"] A Népújság fotóin többször is szerepelt
[/caption]

A kis Zsuzsika szülei Egerbe kerülve kezdetben az anyai nagyszüleinél laktak a Rákóczi úton.

– A patakhoz vezető kertben ettük az epret, a csemegekukoricát, szóval jó világ volt ránk, gyerekekre – meséli. – Később a régi Lenin úton egy polgári házban laktunk. Másfél éves lehettem, amikor a szüleim összejövetelre várták a nagyszüleimet Ózdról. Nagy volt a készülődés, mindenféle finomság készült, engem pedig habosbabos fehér ruhába öltöztettek. A sürgés-forgás közepette egy pillanatra szem elől tévesztettek, amiből aztán az lett, hogy az egész utca engem keresett, az apukám föl-alá motorozott Egerben, hogy megtaláljon. Közben anyukám is mindenhová benézett. A szomszédban talált rám. Betotyogtam, a lakók pedig véletlenül rám zárták az ajtót. Az asztalon ülve jóízűen habzsoltam egy tál cseresznyét, összkenve a szép fehér ruhámat is.

Zsuzsanna gyermekkori emlékei javarészt már a mai Törvényház úti, bírósággal szembeni lakásukhoz kötődnek. A kislány az Arany úti óvodába járt. Szerette az óvodások életét. Apró színdarabokat adtak elő, végül pedig a szereplés egyre inkább Zsuzsa kedvenc foglalatosságává vált. Sokat szavalt, és nyilvánvalóvá vált az is, hogy a zene a szíve csücske.

– Az óvónők szóltak anyukámnak, hogy nagyon jó a hallásom, s érdemes lenne zenei tagozatra íratni engem. Be is vitt anyukám – aki egyébként a Siketnéma Intézet gyermekfelügyelője volt – a művelődési házban lévő zeneóvodába. Meglepődtünk viszont, amikor elénk tettek egy balettcipőt – említi. – Véletlenül balettiskolába íratott be anyu, mert eltévesztettük az ajtót. Ám sikeresen átjutottunk a zeneóvodába, ahol Dienes Tiborné Saci néni kezeibe kerültem, később a 2-esben, a zenei tagozaton Pogány Ferencné Pannika néni lett az énektanárom. Fantasztikus osztályunk volt, ma is tartjuk a kapcsolatot a volt osztálytársaimmal.

Apukáját sokan ismerték, szerették, tisztelték

Zsuzsanna édesapja, Kugler Béla magyar-történelem szakos tanár volt, először azonban Krasznahorkán volt kántortanító. Később az egri 10-es és 4-es általános iskolákban, végül a Dobó István Gimnáziumban és a mai Wignerben, az egykori GMSZ-ben tanított. A történelemoktatást egy idő után abbahagyta, mert nem szerette, hogy nem a valóságot kell bemutatnia a diákoknak... Később viszont műszaki ismereteket is tanított, s óraadóként is tevékenykedett. Zsuzsanna érezhetően nagyon ragaszkodott édesapjához, igen szoros volt a kapcsolatuk. A tanári pálya iránti vonzalom, a hivatástudat terén édesapjára példaképként tekint.

Emlékezetes nekik az az énekóra, amikor Kodály Zoltán meglátogatta őket.
– Kértünk tőle autogramot is, de azt felelte, hogy majd akkor ad, ha már tudunk szolmizálni – emlékezik mosolyogva. – Nagyon kedves, tiszteletet parancsoló ember volt. Nagy szó, hogy találkozhattunk vele, persze, mi még akkor nem igazán fogtuk fel, ki ő, csak éreztük, hogy valami nagy dolog történik most velünk.

Hangszerválasztáskor mindenáron zongorázni akart, de a zeneiskola hegedűtanára, Lévai Zsolt a kislány szép hosszú ujjaira nézve a hegedűt javasolta neki. Hallgattak rá, annak pedig, hogy Zsuzsanna az Egri Szimfonikus Zenekar tagja, már lassan 45 éve.

A fiatal muzsikuspalánta orosz nyelvből is brillírozott: megyei versenyen 7. helyezést is elért. Lévai tanár úr viszont próbálta rábírni, hogy a miskolci zenei intézményben tanuljon tovább. A versenyeredmény és a szülők hatására a Gárdonyi Géza Gimnáziumban orosz-német szakra került, de a zenei érdeklődés továbbra is megmaradt, és így lett magyar-ének szakos hallgató az egri főiskolán.

Gyermekkorában számos élmény érte. Bitskey Aladár úszó fia, dr. Bitskey István volt a magyartanára és osztályfőnöke. Erre nagyon büszke, még ma is tartják a kapcsolatot.
Végül családi emlékekkel zárja a beszélgetést: megemlíti Kugler nagypapáját, akihez szoros szálak fűzték. Elmeséli azt is, bátyjával nagyon jó testvérek voltak mindig is, sok közös programban, csínytevésben volt részük. A család nyaranta pedig sokat megfordult Bogácson, ahol jókat pihentek, horgásztak.