Pótoljuk idejében a fontos tápanyagokat!

A termésritkítással kellőképpen csökkenthetjük a gyümölcsöskertben már olyannyira ismert – egyik évben bőséges terméshozam van, a következő esztendőben viszont szinte semmi­ – jelenség kialakulásának esélyét. Ez a művelet a gyümölcsfáink hosszú élettartamához is nagymértékben hozzájárul, mivel a fák teljesítőképességét megha­ladó gyümölcsmennyiség kinevelése bizony a kondíció­ romlásához vezethet!



Ez a folyamat egyébként akár több évre is kiható hozamcsökkenést válthat utóbb ki. Ennek „köszönhetőek” azok a különleges gyümölcsfák, amelyek csak két-három évente­ teremnek, de akkor annyit, hogy „majd meg­szakad” tőle a fa. A beavat­kozás növényvédelmi szempontból is roppant mód hasznos, mert a ritkán álló ter­mések közé kétség­kívül könnyebben behatol a permetlé­ és így való­színűleg hatékonyabb lesz a kémiai védekezés.

Az idén, a kerttulajdonosok tapasztalatai szerint, szinte minden növényi kultúrában komoly tápanyaghiány-betegségek jelentkeztek, amiről érdemes pár szót ejteni, mivel júniusban fokozottan és feltűnően bukkantak fel a levélzeten a tünetek.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Ellenőrizzük rendszeresen növényeinket! Fotó: Shutterstock
[/caption]

A fák és a növények alultápláltsága nyilvánvalóan nem csupán nagyüzemi gazdaságban, hanem házi kertben is előfordulhat. Leginkább ­akkor, ha nem figyelünk eléggé­ oda a rendszeres kora tavaszi és őszi tápanyagpótlásra és az év közben elvégzendő levéltrágyázásokra. Tünetei a rövid hajtások, a kis méretű levelek, a gyenge ­virág- és termésberakódás (ami később a még be nem érett termés lehullását is okozhatja) és a lomblevelek különböző „sárguló” elszíneződése lehet.

A legtöbb tápanyaghiány-­tünet általában nem a hiányzó, hanem a túlsúlyban lévő tápelemeknek köszönhető, s az egyol­dalú műtrágyázás (például túlzott pétisózás) következtében alakul ki. Az egyik legjellegzetesebb hiánytünetet fontos megemlíteni, ez pedig nem más, mint a vashiány: ilyenkor először a hajtáscsúcs fiatal levelei, majd később már az idősebbek is megsárgulnak, a levélerek általában zöldek maradnak. Ha ez a hiány sokáig tart, akkor a levelek a szélükön száradni kezdenek.