Akit a gyalogezred fiának fogadott

EGRI UJSÁG. POLITIKAI NAPILAP. 1917. JANUÁR 3.

Az ezred fia. A 60-ik gyalogezred kis hősének története.

Csak nemrégiben emlékeztünk meg az Egerben állomásozó 12 ik gyalogezred kis hőséről, Majoros Jancsiról. Mindössze 15 esztendős az apró katona, de nem egy vitézi tettét örökitették meg az ezred följegyzései.

Most értesültünk róla, hogy a mi ezredünknek, a 60 ik gyalogezrednek is van egy ilyen kis vitéze, akit az ezred fiának fogadott: Zbiskó Bélának hivják s a háboru előtt Egerben tanult, bátyjának Zbiskó Géza joghallgatónak támogatása mellett. De mikor a mozgósitás alkalmával bátyja bevonult katonának s minden támasz nélkül maradt itthon, azaz elhatározás támadt fel benne, hogy ő is kimegy a harctérre…

Elhatározását tett követte s Zbiskó Bélának sikerült egy menetszázaddal az orosz frontra kijutnia. Onnan rövidesen visszaküldték Egerbe s egy ideig itt éldegélt, de ujra csak a harctérre vágyódott. Majd egy déli menetszázadnál próbálkozott s igy került bele az első szerbiai hadjáratba, végig élte az előrenyomulást s a viszontagságteljes visszavonulást. Ekkor történt, hogy az ezred déli 2 ik zászlóaljának parancsnoksága az ott tanusitott vitézségéért és jószolgálataiért az alig 15 éves fiut rendes létszámba vette fel s teljes katonai illetménybe részesitette.

Zbiskó Bélát azután lassankint rendkivül megkedvelték a zászlóaljnál. Minden parancsnoka szivesen elbeszélgetett vele, sőt midőn a zászlóalj Pólába került Őfelsége IV. Károly király, akkor még Károly Ferencz József főherceg is maga elé vezettette és lelkesitő szavakat intézett felé.

Ezután tovább is állandóan nagy igyekezetet, bátorságot és kitartást tanusitott az ifju katona s csakhamar sarzsit is kapott. Először őrvezető, később valóságos tizedes lett s mint ilyen végig küzdötte a hires doberdói csatát. A vitéz fiut érdemei elismeréséül és jutalmazásul az ezred tisztikara méltónak találta arra, hogy katonai iskolába küldje. 1915 évben nem vették fel, mert csak 3 gimnáziumi osztály volt a végzettsége. Ekkor bevonult a káderhez s az altiszti iskola 58 hallgatója közül az első lett. Közben társgyámja Jamriska Péter főhadnagy vezetése alatt tanult a IV ik gimnáziumi osztály anyagából s a mult év elején igen jó eredménnyel le is vizsgázott.

Jelenleg Kassán van a kadet iskola növendékei közt s nemsokára egyik kitünő tisztje válik belőle hadseregünknek.

GYÖNGYÖSI UJSÁG. POLITIKAI HETILAP. 1915. OKTÓBER 31.

A 6-ik huszárezred bravurja.

A cs. és kir. 6-ik huszárezred már eddig is beirta dicsőséges nevét a mai nagy idők történetébe. A német hadseregparancsnokság alá beosztott osztrák-magyar lovashadosztály dicsérő oklevelet kapott. De az egész lovashadosztályból külön kiemelték a 6-ik huszárezredet, melynek Gyöngyösön van a káderja s amelynek legénysége innen kerül ki a hevesmegyei fiuk közül.

A folyó év szeptember 29-én és 30-án lefolyt ütközetben, Milaszewi falu mellett Wolhyniában, feledhetetlen babérral gyarapitotta az ezred hirnevét. A hatos huszárok csodálatos rohamáról, Mihalovics őrnagy vezetése alatt, bámulattal emlékezett meg a hadvezetőség s Herberstein vezérőrnagy úgy Horváth alezredesnek, mint a rohamot vezető Mihalovics őrnagynak a legfelsőbb szolgálat nevében, legteljesebb elismerését nyilvánitotta.

A német hadvezetőség nevében Herberstein vezérőrnagy táviratban fejezte ki szserencsekivánatait és elismerését: „Hálásak lennék Nagyméltóságodnak, ha szerencsekivánataimat a csapatoknak tolmácsolnák.”

A vármegye alispánjának ma jutott hivatalos tudomására a 6-ik huszárezrednek e szép kitüntetése és sietett pótszázad-parancsnoksághoz Gyöngyösre intézett levelében szerencsekivánatait a vármegye nevében kifejteni a vitéz hevesmegyei huszároknak.

PÁSZTÓI HIRLAP. VEGYESTARTALMU LAP. 1917. JANUÁR 3.

Orosz foglyok a szinpadon.

A Hatvanban állomásozó orosz foglyok a hatvani temetőben nyugvó hősök siremlékének céljaira mükedvelői eladást rendeztek december hó 26-án és olyan közönséget vonzott szinházukba a kegyeletes cél és részben az előadás iránti érdeklődés is, amilyent együtt még szinielőadáson alig láttunk. Magáról az előadásról az igyekezet elismerésénél többet alig mondhatunk. A prológusért – kitünő munkatársunkat Dr. Adler Vilmosnét illeti az elismerés. A kegyeletes célra szép összeg jutott.