Kultúra

2008.01.11. 10:49

Brazíliából érkezett a Megyebálra

Mint arról korábban már beszámoltunk, idén egy igazán különleges vendége lesz a megyebálnak: Felipe de Souza egyenesen Brazíliából érkezik az eseményre.

Lovász Anikó

[caption id="" align="alignright" width="279"] Daniele, Elizabete, Felipe, és az édesapa Antonio. Fotó: Lovász Anikó.
[/caption] Az ifjú, mindössze tizenhárom esztendős zongoraművész ma reggel az egyik előkelő egri hotelben adott nekünk interjút. Az utazásra elkísérte a családja is, így a szálloda kávézójában igazi jó hangulatú, családias beszélgetés alakult ki. A család anyanyelve a portugál, de időnként egy-egy angol szó is színesítette a társalgást. Felipe válaszait a hazánkban élő Henrique Silva fordította le magyarra.

- Brazília nagyon messze van, te pedig még nagyon fiatal vagy. Honnan jött a meghívás Egerbe?

- Édesapám a ZF brazíliai gyárában dolgozik. A cég több országban is működik és minden évben más-más helyen tartják az éves gyűlésüket. Tavaly ez Brazíliában volt, és Schmidt úr, a vállalat helyi igazgatója meghívott, hogy lépjek fel egy rendezvényükön. Akkor nagyon megtetszett nekik, ahogy játszottam.

- És hogyan fogadtátok a mostani meghívást?

- Nagyon meglepődtünk, egyáltalán nem számítottunk rá. A szüleim el sem akarták hinni, hogy ilyen ajánlatot kaptam. Szerencsére mindenben támogatnak, száz százalékig mellettem állnak.

- A zene iránti érdeklődés is családi hagyomány nálatok?

- Nem mondanám, hogy mindenki játszik valamilyen hangszeren, de azért vannak zenekedvelők. A nővérem egy ideig szintén játszott zongorán, az egyik nagybátyjám hegedűn, a másik pedig szaxofonon zenél.

- Miért pont a zongorát választottad? A te korodbeliek általában a pop vagy rockzene iránt érdeklődnek.

- Először furulyán játszottam, csak később váltottam zongorára. A nagymamámnak van egy ilyen hangszere, nála kezdtem el gyakorolgatni.

- A hobbi azonban hamar életcélba fordult.

- Felnőttként zongoraművész szeretnék majd lenni. Jelenleg a "rendes" iskola mellett hetente egyszer egy egész napon át a Tatui zeneiskolában is tanulok, amely az ország egyik legnagyobb ilyen iskolája. Legtöbbször klasszikus zenét játszom, a kedvenceim pedig Bach darabjai.

- Lehet, hogy korai még ilyet kérdezni, de az előadás mellett foglalkozol esetleg saját darabok írásával is?

- Nem nem korai, egy művet már írtam, most pedig épp készülök egy újabbat befejezni.

- Ha jól tudom, már több versenyt is nyertél.

- Igen. 2004-ben kezdtem zongorán játszani. Tavaly és tavalyelőtt megnyertem az országos versenyt is, közben pedig az iskola versenyét is.

- Milyen volt az utazásotok? Hogy tetszik eddig Magyarország?

- A replőút nagyon hosszú volt, de azért jól utaztunk. Eddig még csak egyszer jártam külföldön, amikor Chilében kirándultunk. Mikor megérkeztünk Magyarországra, két napig Budapesten voltam és körbejártuk a várost. Legjobban az tetszett, hogy olyan régi, szép épületeket láttam, amilyenek nálunk otthon nincsenek. Ami pedig különösen nagy élmény az az, hogy itt mennyire hideg van, és hogy van hó is. Vasárnap utazunk vissza, szeretném, ha addig még azt is láthatnám, hogy hogyan hullik a hó, de sajnos azt mondták, hogy már nem fog esni. A születésnapomat is itt ünnepeltük: szerdán lettem tizenhárom éves.

Felipe és családja ma Egert is megnézi, délután pedig a főiskola zenetermében gyakorolhat majd. A holnapi nap már az estére való készülődéssel telik: Felipe a bálteremben ismerkedik majd meg azzal a zongorával, amelyen a Megyebálon is játszik majd. Öt zeneművet hallhatnak majd tőle az est résztvevői: Chopin, Haydn, Nazareth, Khachaturian és Schumann darabjaiból ad majd elő.

Ezek is érdekelhetik