Csörgess meg! - lyukas farmer, bő frakk alatt

Röhögünk. Élvezzük mindazt, amit látunk. Az ugyanis, hogy immár képtelenek vagyunk maroktelefon nélkül élni, kifogyhatatlan tárházát adja a mindennap megélt tréfásan bosszantó jeleneteknek. A Csörgess meg! című előadáshoz ilyeneket fűzött egybe Máté Gábor és mini társulata, melynek alapját hajdani, legendás, máig együttműködő osztálya adta.

Abból a csapatból ma Egerben játszik Járó Zsuzsa, Mészáros Máté és Vajda Milán, s ez alkalomra ide érkezett Fenyő Iván is. Mellettük ott a tapasztalt gárda: Bozó Andrea, Fekete Györgyi, Görög László és Kaszás Gergő, valamint a fiatalok: Bányai Miklós, Schruff Milán és Ötvös András. Na meg persze azok a meghatározó személyiségek, akikben van spiritusz egy ilyen együtt gondolkodva megalkotandó darabhoz, mint Mészáros Sára és Hüse Csaba.

Azt már tudjuk – s az alkotók is így érezhették –, hogy nagy siker volt a Hírlap-színház, amikor egy-egy este erejéig a Heves Megyei Hírlap írásai alapján rögtönzésekkel álltak elő a Kossuth-díjas színész-rendező irányításával. A sorozatból egész estés repertoárdarabot kreálni azonban – lássuk be – csekély sikerrel járt.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Lakógyűlésen. Bozó Andrea, Mészáros Máté, Fenyő Iván, Schruff Milán, Bányai Miklós, Mészáros Sára és Hüse Csaba. Fotó: Gál Gábor
[/caption]

Röhögünk, de közben kínosan feszengünk is a széksorokban, amint látjuk az unalom ellen folytatott heroikus küzdelmet a színpadon. Vannak jó dumák, kiváló jelenetek, de egyszerűen képtelenségnek tűnik mindezzel megtölteni bő két órát. Nem véletlen az, hogy van egy szakma, melyet úgy hívnak, drámaírás. Azért tartjuk ugyanis az írókat, hogy igazi konfliktusokkal, ne adj’ Isten tanulságokkal és feszültséggel töltsék ki azt az időt, ami egy teátrumi estére adatik. Kevés esettől eltekintve ez a stáció – az alapmű megléte – elengedhetetlen a színházi folyamatban, s ezt markánsan bizonyítja ez az egri, laza szövésű előadás is.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] És még zenélni is tudnak. A Csörgess meg Band: Mészáros Máté, Bányai Miklós és Fenyő Iván. Fotó: Gál Gábor
[/caption]

Olyan, mintha szakadt farmerünk, koszos dorkónk és csíkos pólónk fölé elegáns frakkot öltenénk, mely ráadásul még lötyög is a vállunkon. Ami egy órácskában, a stúdiószínház keretei közt esetleges eszközökkel megél, az nem működhet ugyanúgy a nagyszínpadon, épített díszletek közt, kitalált jelmezekben. Míg farmerben lehet könnyeden és lazán viselkedni, addig a frakk megkövetel egyfajta magatartást. E kettő keverése azonban nem vezethet jó útra.

Az öreg Kaszás és a kocsmafíling

Ügyes ez a Kaszás Gergő! Míg a többiek vért izzadnak szövegeikkel, kapkodva öltenek magukra új meg új ruhákat, addig ő barna munkásköpenyében néha átsétál a színen, hoz-visz valamit és egyedüliként még próbálkozik a hagyományos, nyilvános telefonnal. És ennyi. Nem szakad meg, viszont, ha a színpad sarkán ül, akkor is rá kell figyelni. Míg a többiek nagy hangon gajdolják, hogy Megyen már a hajnalcsillag lefelé, ő pontosan megmutatja azt, amitől az ilyen kocsmai danászás annyira szívbemarkoló tud lenni. Ismeri az embereket és képes meg- és felmutatni őket.

Röhögünk. És könnyezünk. Mert vannak remek ötletek. A csúcspont talán az Ötvös-Görög-Fenyő trió liftes jelenete, melynek komikuma és tragikuma is magával ragadó, s kiváló például a televíziós betelefonálós nyerőműsorok soknyelvű kifigurázása, de két felvonásnyi tartalom nincs ebben az estében. Becsülendő küzdelem, hatalmas munka, remek alakítások, változatosság az van, mégsem áll össze egységes egésszé.
De azért röhögünk. Mi másért is menne az ember színázba!?