A pszichológus válaszol

Kedves Otília!
A kisfiam 4,5 éves. Könnyen beszokott az óvodába, talán túl könnyen is. Soha nem sírt utánam. Igaz, nem is nagyon barátkozik senkivel, főként az egyik óvónő közelében álldogál egész nap. Itthon viszont akaratos. Amikor haza jön az óvodából kiabál, dobálja a játékait, nehezen megnyugtatható. Reggelente mostanában gyakran kiabál, hogy nem akar óvodába menni. Az óvónők el sem hiszik nekem, hogy a kisfiam itthon mennyire rosszalkodik, mert az oviban olyan jól viselkedik. Mi lehet ennek a hátterében? Hogyan segítsek neki?

Kedves Angéla!
Igen, talán „túl jól” is viselkedik a kisfiú az óvodában. Erre a gyermeki viselkedésre szoktuk mondani, általános szabály, hogy ha az óvodában van a zavar, akkor a gyerek otthon produkál tünetet, ha pedig otthon él át a gyermek problémát, akkor tüneteit az oviban mutatja ki. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy a gyermek vélhetően szorong az óvodában. Az, hogy „könnyen” beszokott, valószínűleg csak a felszín. Hiszen szinte minden gyerek átél szorongást, amikor az anyukájától el kell válnia. Néhány esetben azonban a gyerekek nem sírnak, nem szabadulnak meg a feszültségüktől, de ez látványosan mégis bennük marad. Ezt a hatalmas belső szorongást fejezik ki az otthoni rendbontásukkal.

Ezek a gyerekek az óvodában nem tudnak feloldódni, nem barátkoznak, csak az „anyapótló” óvónő közelségét keresik. Úgy tűnik, ebben az esetben is ilyen folyamatot láthatunk. A javaslatom tehát az lenne, hogy a szeparációs szorongás, illetve a szociális szorongás oldására vegyenek igénybe pszichológusi segítséget. Önök pedig otthon azzal, hogy időnként áthívnak magukhoz a gyereküknek is szimpatikus óvodástársat játszani, segíthetik a gyermek szociális kapcsolatainak kialakulását.
Márkusné Barkó Otília