Nyílt színi behódolás

Franciaország soha nem volt természetes szövetségese hazánknak. Ha magyar ügyekre a korábbi századokban támogatólag is tekintettek ott, az nem volt más, mint taktikai lépés a Habsburgokkal szemben. Trianon pedig végképp megmutatta, mit gondolnak rólunk Párizsban. A magyar politikai tradíciókban sokáig érvényesült egy fontos elv: a kormányzó erőt az ellenzék nem gyengítette azzal, hogy az ország ellenfeleinek ajánlja fel szolgálatait. Ezt a hagyományt Gárdonyi is bemutatta az Egri csillagokban. „Én az ellenséggel nem levelezek” – mondta a védőknek Dobó, amikor üzent a török.

Az, hogy Vona Gábor levelet ír Franciaország vezetőjének, teljesen elképzelhető volt onnantól kezdve, hogy Emmanuel Macron hazánkat gúnyolta a kormány politikája miatt. Elvégre aki Orbán Viktort gyengíti, az a Jobbik természetes szövetségese. Mindenki.

„A Jobbik által vezetett kormányra pedig bizton számíthat abban, hogy közös európai ügyeinket megvitassuk” – üzente Macronnak a Jobbik elnöke. Macron tavaly jelentette be: tartsanak nemzeti konzultációkat az EU tagországaiban, így „létrejön az új európai projekt”, ami „kötelező lesz mindenkire”. Ezt karolta fel Vona a Fidesz ellenében.

Egy mondatban:

majd mi, nagyok eldöntjük, és mindenki befogja a száját.

Igazából csak az EU alapeszméjével megy szembe ez, és minden magyar érdekkel. Ráadásul kivel is lehetne az európai ügyeket jobban megvitatni, mint azzal, akinek országa fővárosából gyakorlatilag eltűntek a franciák, és egyes részeiben afrikai törzsek vették át az uralmat?