Családfák

Ha a szövetségi kapitány azt mondja a kudarcok után, hogy ez van, abból kell főznie, ami a rendelkezésére áll, akkor azon muszáj eltöprengeni. Majd amikor szó esik arról is, hogy az ütőképesebb csapat kialakításához megfontolandó a honosítás, illetve azoknak a magyar származású játékosoknak a felkutatása is, akik hajlandóak játszani a mi válogatottunkban, akkor a töprengés már jókora csodálkozással vegyül.

Először is: kikről beszélünk?

Például az NB I legértékesebb magyarjáról, a 600 ezer eurós Dárdai Palkóról. Ő korábban német utánpótlás-válogatott volt, a Herthában kilenc meccsen a Bundesligában is szerepelt, de hazatérése óta még nem szolgált rá a meghívóra. Vagy az öccséről, Mártonról, aki stabilan játszik a német élvonalban, de a középhátvéd egyelőre a német meghívóban bízva kivár. Az MLSZ kiszemeltjei között szerepel a szlovén utánpótlás-válogatott védő, Laci Zsiga (AEK Athén) és az angol másodosztályú

Barnsley-ban szereplő középpályás, Callum Styles is, utóbbi a hírek szerint nem is áll messze attól, hogy tagja lehessen a keretnek. Mindez persze nem az ördögtől való, gondoljunk Willi Orbánra, aki ennek a módszernek a híján aligha válhatott volna a magyar szurkolók egyik kedvencévé.

Másodszor: miről beszélünk?

Már kerek egy évtizede hirdette meg a hosszú távú stratégiáját a szövetség, az állam jóvoltából a magyar futballban minden rendelkezésre áll, van pénz, paripa, fegyver – csak éppen a képzett harcos hiányzik.

Minden feltétel adott a minőségi munkához, mégis, egy MLSZ-ben készített statisztika szerint az akadémián nevelkedők döntő többsége az NB III-ban futballozik vagy huszonöt éves kora előtt végleg abbahagyja a labdarúgást – vagyis még a nemzetközi szinten nem jegyzett NB I-ig, NB II-ig sem jut el.

A topligákba ezek az akadémiák egyetlenegy játékost adtak, ő Sallai Roland, a Bundesliga többi válogatott magyarja, Gulácsi Péter, Willi Orbán, Szoboszlai Dominik és Szalai Ádám nem ennek a közegnek a „terméke”, a spanyol, az olasz és az angol élvonal elérhetetlen a magyar fiatalok számára.

Szűkösebb időkben, még a Kánaán előtt, tucatnyi magyar játszott a Premier League-ben és a Championshipben, találtunk magyarokat a La Ligában is. Most pedig, amikor az infrastruktúra tökéletes, nincsenek anyagi gondok, és ha lenne megfelelő szintű szakmai munka, egymás sarkában jöhetnének elő a nemzetközi szintű futballisták, mi másutt nevelkedett labdarúgók családfáit vizslatjuk.

Tényleg: miről beszélünk?