HEOL

– Kerülőúton jutott el oda, hogy „szuper helyesen” író főiskolás legyen. Kell ehhez a tudáshoz különös képesség?
– Egykori tanárnőm szerint a nyelv helyes használatához éppúgy logika szükséges, mint a matekhoz. A két dolog esetemben úgy függ össze, hogy előbb a matematikához kötődtem erősen, s csak később „váltottam” a magyarra. A matek úgy jött, hogy – családi indíttatásra – a műegyetemre jártam másfél évig. Anyukám közgazdász végzettségű, édesapám – mint a család apai ágán többen – építész. Otthon tehát ezt láttam, és tetszett ez a terület. Amikor viszont a gyakorlatban is belecsöppentem, gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egészen az én világom. Persze, el tudtam volna végezni a szakot, de én olyan vagyok, hogy szükségem van a pozitív megerősítésekre. És egy olyan nagy iskolában, mint a műegyetem, nincsen erre sok lehetőség. Folyton rohantunk, semmire nem volt idő. Ha valami nem sikerült, akkor az ember csak cipelte magában tovább a terhet.

– Visszajött szülővárosába tanulni. Jobb hely ez, mint Budapest volt?
– Eger egészen más. Az évfolyamon talán tizenöten tanulunk ezen a szakon. Mindenki mindenkit név szerint ismer, pedig még csak elsőévesek vagyunk. Ez így nagyon jó, mert ha valami nehézségünk akad, oda lehet menni egymáshoz, vagy a tanárokhoz, minden különösebb probléma nélkül. És Egert is nagyon szeretem. Örültem, hogy hazaköltözhettem, ez épp az a méretű város, ami még elviselhető. Itt nőttem fel, ezer dolog köt ide, itt van a barátom, a szüleim, ide jártam általános iskolába, középiskolába. Szóval: mindenem itt, Egerben van.

– Kik járultak ahhoz hozzá, hogy ma ilyen jó helyesíró?
– A Neumannban a magyartanárnőm az első két évben Nemes Rita tanárnő volt. Harmadik-negyedikben volt a specializálódás, és én akkor – az építészmérnöki terveim miatt – matematika-fizika speciális osztályba jártam. Ekkoriban Estókné Kovács Gyöngyi volt a magyartanárom. De rám a legnagyobb hatással mégis Simkóné tanárnő volt. Ő a lelket is kihajtotta mindenkiből, de legalább megtanultam a történelmet. Itt a főiskolán pedig nálam dr. Bozsik Gabriella tanárnő áll „mindenek felett”. A pedagógusjelöltek Nagy József Béla helyesírási versenyét, amelynek a kárpát-medencei döntőjét megnyertem, szóval ezt a versenyt is ő szervezi, ő a titkára és összefogója a programnak. Nem mellesleg ő volt a felkészítőm is. A verseny egyébként kifejezetten nehéz volt. Amikor utólag megnéztem, hogy miket írtam, saját magamon is megdöbbentem. A stressz lehetett az oka, mert a hibák felét normál helyzetben biztosan nem követtem volna el. De ezzel szerintem mindenki így volt.

– Ezek szerint most nyugodtabb napokat él?
– Szó sincs róla. Nagy most a hajtás, a vizsgaidőszak erősen itt van a nyakunkon, és ahogy közeledik, egyre „erősebb” heteket, napokat élünk. Záró dolgozat, elővizsgák... Ilyesmi vár most rám. Nyugodtabb időkben egyébként nagy filmnéző vagyok, imádok moziba járni. Szabad perceinkben be szoktunk ülni kávézgatni a barátokkal a Bíborosba, a főiskolások törzshelyére. A múlt héten például a csoporttársaim helyesírási zh-t írtak, átmentünk oda és két óra alatt, amit tudtam elmagyaráztam nekik. Valamikor jutott időm egyszemélyes elfoglaltságokra is – nagy gyöngyfűző voltam –, de ma már ez a luxus nem jár ki egy főiskolai hallgatónak.