ElpáH(E)OLó

2015.11.09. 15:30

Szövetségesek

Nem feledjük a múltat, pedig ma már szerencsére elmondható, hogy legtöbb hölgytársam az erős nő szerepében él.

Mellik Alexandra

Ha fellapozunk egy újságot, böngészünk az interneten, biztos felbukkan olyan írás, amely a nemek közötti harcról szól. Sokat töprengtem rajta, mi ennek az oka. Társadalmunk ilyen nehezen feledné az őket ért atrocitásokat? Attól tartok, erre a válasz mindig is határozott igen lesz.

Nem feledjük a múltat, pedig ma már szerencsére elmondható, hogy legtöbb hölgytársam az erős nő szerepében él. Ami nem abban nyilvánul meg, hogy nadrágot és zakót viselnek, hanem abban, hogy a legtöbben dolgoznak, s keresetük ugyanolyan mértékben egészíti ki a család jövedelmét, mint a férfiaké.

Eltartják magukat, a gyerekeiket, s egyenlő félként tűnnek ki a társadalomból. Férfiak végeznek nőies munkát, nők vállalnak egyre gyakrabban férfias tevékenységet. Apukák maradnak otthon gyermekeikkel.
Nem beszélhetünk már gyengébbik és erősebbik nemről. Nők vannak és férfiak.

Jelentős ez, hiszen a hölgyek esélyegyenlőségi lehetőségeinél folyton a sztereotípiákkal küzdünk, s próbálunk úgy tenni, hogy azok érvényüket veszítsék. Megdöbbenve tapasztaltam olykor nők szájából is, hogy a férfi dolga eltartani a családot. E mondat után jöttem rá arra, hogy itt nem is a nemek közti összefeszülés van terítéken, hanem jóval összetettebb dolog. Felfogás és szemléletek közötti eltérésről, s emiatt nem lehet soha elengedni ezt a jelenséget, hiszen személyes meggyőződésünket mások nem tudják befolyásolni.

Ám azt nem szabad elfeledni: közös céljaink vannak, amiket csak összefogva, együttes munkával lehet elérni. Úgy, hogy mindkét fél egymás szövetségeseként tud tekinteni a másikra.

Ezek is érdekelhetik